Sokadik anyagiakrol szolo kerdes (nem panaszkodas)?

Soha nem függnék mástól anyagilag. És soha de soha nem mondanék le a saját karrieremről, a saját életem önálló építéséről. Ahogy semmilyen normális nő sem fogja ezt megtenni. Vannak céljaim, ezeknek semmi értelme nem lenne ha nem egyedül dolgoznék rajtuk. És baromi naívnak kell ahhoz lenni, hogy valaki egy picike 400 ezres passzív jövedelemre alapozzon. Meg se él belőle 2 ember.

Gyereket amúgy se vállalnék, mástól függve pláne nem, kizárt dolog. A párom meg sosem kérne ilyet, bármilyen normális embernek egyértelmű, hogy szó sem lehet anyagi függésről.

30/N vagyok, marketinges és vállalkozó. Ebből ki lehet következtetni, hogy bőven a magyar átlag felett keresek. De amikor csak 180 ezret kerestem akkor sem lett volna az az isten amiért én másnak a pénzéből élek meg más céljaihoz vagyok eszköz.

Az nem zavarna, ha a páromnak csak a passzív jövedelme lenne (bár ha esetleg valamilyen okból az megszűnne, akkor azért nem bánnám, ha lenne egy B-terve). Viszont én nem mondanék le a munkámról emiatt. 400 nettó tehermentes ingatlan esetén elég családalapításra, egy főtől, viszont én az a típus vagyok, aki rendszer nélkül meghülyül, nekem a munkámra nem csak anyagi okokból van szükségem, hanem azért is, hogy ne "tunyuljak el", vagy hogy mondjam, szóval hogy legyen egy ritmusa az életemnek, határai és szabályai, mert én így érzem jól magam. Nyilván sokszor jól esne, ha szerdán is alhatnék délutánig és nem kéne hülye főnökök hülye meetingjeire bejárnom, de hosszú távon hiányozna, én nem tudom magam úgy stimulálni csak úgy önszorgalomból, hogy ne buggyanjak meg. Most is a vírus miatt már 3 hete itthon dolgozom, eleinte azt hittem, majd többet foglalkozom a hobbimmal (kreatív hobbi, az itthoni nyugi mindig jót tesz neki), most majd sok időm lesz rá meg minden, aztán fenét, itt aszalom az agyam gyakorin meg játszok a PS-en, és nincsenek illúzióim, ha nem lenne munkám, ez még rosszabb lenne.

Szóval. Tőlem ilyet inkább ne kérjen. Családot azt ettől függetlenül vállalnék, ha egyébként minden más adott. Gyereket annyit, amennyit amúgy is vállalnék- majd az első után eldöntjük, jön-e még tesó, és ha igen, hányan :D Az együtt töltött idővel nem lenne bajom, most a férjem is és én is itthonról dolgozunk, egyáltalán nem megyünk egymás agyára, nekem ez érződik természetesnek, nem az, amikor napi 10 órákat külön töltünk (alap esetben, de ehhez még hozzáadódhat a barátokkal vagy edzéssel vagy akármi mással töltött idő). Nekem ez így a normális, hogy folyton együtt vagyunk, pedig mi egy kis belvárosi lakásban vagyunk, nem kertes házban.

N/27 - az anyagi helyzetünk jó, mondhatni átlagon felüli, de nem luxus. Felső-középosztály. Férjem programozó, én logisztikus vagyok.

1. Szeretem a munkámat

2. Nem akarok kiszolgáltatott lenni

3. 400 ezer egy családra igen karcsú

1. Attól függ, mit takar a visszafogott élet. Nekem pl. nincs kocsim, sosem érdekelt, hogy rázzam a rongyot, nem érdekelt, hogy puccos környéken legyen lakásom / házam, ilyen-olyan márkás cuccaim legyenek. Nem vágyom milliós dubaji meg tengerparti utazásokra. Viszont szeretek utazni és ha lehet (pl. nyilván most, a koronavírusos időszakban), rengeteget járok el otthonról színházba, moziba, koncertre, kiállításra... nekem ez a hobbim, ez az életem. Nyilván saját pénzből fizetek ezekért. Ha a visszafogott élet azt jelenti, hogy havi max. 1 mozi / pizzázás, azon kívül meg "jaj, hát elleszünk, filmet nézünk, kertészkedünk, dugunk", ez nekem nem pálya, mert halálra unnám magam... az nekem nem élet.

A munkámat meg nem hagynám ott - max. akkor, ha nekem is lenne más kereseti forrásom, ami tudná fedezni a kiadásaimat akkor is, ha esetleg mégsem működne közöttünk a kapcsolat. Sajnos saját tapasztalatból meg a környezetemből is tudom, hogy nem lehet arra a alapozni, hogy egy kapcsolat örökké tart, és csupasz popóval utcára kerülni, hatalmas lyukkal az önéletrajzomban öngyilkosság lenne. Ráadásul így ki lennék szolgáltatva.

2. Mivel a munkámról nem mondanék le, nem lenne napi szinten együtt töltött 8-10 óra. Ha valami véletlen folytán lenne olyan passzív jövedelmem, ami mellett meg merném lépni ezt, akkor ha lenne elég énidőm, amit egyedül tölthetek (1-2 óra), vagy legalábbis nem a párom társaságában, a többivel nem lenne gondom. Nekem kell ennyi külön töltött idő.

3. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán vállalnék-e gyereket... ilyen helyzetben meg biztos nem vállalnék. Sajnos elég sok negatív példát láttam a környezetemben, hogy nők meg a gyerekeik milyen helyzetbe kerültek egy válás után...

4. Most épp nem vagyok párkapcsolatban. Ha lennék, és ezzel hozakodna elő a párom, megdöbbennék, mert én a kapcsolat elején azért meg szoktam beszélni a távlati terveket, és nem igazán ilyen életet képzelek el. Persze akkor utána belemennék a részletekbe, hogy pontosan hogy képzeli el... gyanítom amúgy, hogy inkább szétválnának az útjaink, mert sejtésem szerint az ilyen "elleszünk a kis házamban és nem dolgozom" jellegű emberkék az előbb említett élményekre sem akarnának annyit költeni és olyan gyakran elmenni, mint én, az meg nekem nagyon punnyadt lenne.

30N, alapvetően 300e nettót keresek - ez most 4 hónapig 200e-re lesz csökkentve, mivel olyan piacon dolgozom, ahol a vírus miatt kevesebb a munka. Piackutató cégnél dolgozom ügyfélszolgálatosként, ügyfélkoordinátorként.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Soha nem adnám fel a munkám egyrészt mert nem hagyatkozok ennyire senkire másrészt mert ha csak egy lábon áll egy család könnyű kigáncsolni harmadrészt ennyi pénzre nem vállalnék gyereket.

Nekem igényem van a szabadságra az egyedül töltött időre. Így csak akkor működhetne a mindenki otthon van életmód ha van elég tér kicsit szeparálódni.

Mint írtam nem vállalnék így gyereket. Egyrészt mert ennyi pénz és egyetlen jövedelem kevés a biztonsághoz. Másrészt nem ezt a mintát szeretném átadni. Jó dolog a "szabadság" de keveseknek adatik meg. Ha ezt szokja meg a gyerek erre fog vágyni és minimális az esélye hogy sikerül. Jobb ha látja mindkét lehetőséget.

Összességében szerintem nem rossz a felvetés de így önmagában kevés. Akkor tudnám elkepzelni működés közben ha nekem is lenne passzív jövedelmem így a kettőt összeadva meg van az anyagi biztonság és a jövőt is lehet építeni. Emellett vagy dolgoznék kvázi hobbiként vagy találnék olyan tevékenységet ami kevés időt visz el de produktív akár anyagilag akár valós produktum formájában. Hogy ne csak éljek a világba hanem legyen célom is. És csak úgy tudnám elfogadni a párom ilyen irányú terveit ha ő se csak lábat szeretne lógatni.

24N jelenleg óvónő (ennek megfelelő gyatra anyagi helyzet)

Ha nekem lenne 400 nettó passzív jövedelmem, tuti nem dolgoznék. Szóval ezt megértem teljesen.

Viszont, ha a pasimnak lenne, azt én nem érezném éppenséggel életbiztosításnak, mert ahhoz nekem addig van max közöm, amíg együtt vagyunk. Aztán ha valami rosszul sül el, x év kihagyással léphetek a munkaerőpiacra, így annyira nem lennék kelendő. Az nem zavarna, hogy ő nem dolgozik, de én dolgoznék inkább. Továbbá, nekem jelenleg saját vállalkozásom van, egész jól megy, nem akarnám ezt dobni.

Gyereket arra a 400-ra egyet vállalnék. Nálam kisebb igényű emberek szerintem simán kettőt, van, aki hármat is, de én kétgyerekes anyaként úgy látom, hogy a számunkra kényelmes életmódhoz 400 ezer forint havonta kevés. Ha a hitel+rezsi+egyéb kötelezők után marad ennyi, akkor jó.

32N