Akik a párjukkal élnek: hogy viselitek a karantént?

Nem vagyunk karantenban, legalabbis a parom hetfon megy vissza dolgozni, szimpla betegszabin voltunk a heten. Be sem zarkoztunk, boltba majdnem minden nap elsetalunk (kb 3 perc oda-vissza), illetve ma el kellett mennunk mindkettonknek 1-2 dolgot elintezni, nekem 8 perc setanyira, neki meg visszamenni a papirert az orvoshoz masik keruletbe.

Ettol fuggetlenul jobban is elvagyunk, mint maskor, az egesz napokat egyutt tudjuk tolteni es nem szivjak le az agyunkat masok (kollegak, egyeb munkahelyi hulyesegek) a baromsagaikkal.

Haladtunk egy csomot bizonyos dolgok tervezesevel is, mert volt normalis idonk ra. En lehet a jovo hetre is kiiratom magamat, mondtam neki is, de o nem akarta.

mi mindketten itthon vagyunk egész nap egy viszonylag kicsi lakásban, de eddig nem volt belőle probléma

később lehet fog hiányozni kicsit, hogy egyedül is legyek és ne legyünk folyamatosan egy helyen

vagy hogy az itthoni dolgok mellett is lehessen programot csinálni

Sajnos csak én dolgozok itthonról, a párom egyelőre még nem.

Nem értem, miért mennénk egymás agyára... ha idegesítene, nem élnék vele. Voltunk már "összezárva" hetekig, imádtam.

N

Mindkettőnknek ugyanúgy be kell járni. Közigazgatásban nem rendeltek el otthoni munkavégzést.

Egyébként nem hiszem, hogy egymás agyára mennénk. Otthon is ugyanúgy dolgoznánk, meg van egyéb munka is és hobbi is. Nem kell 0-24-ben a másik nyakán lógni.

Eddig jól, most már azért kezdem érezni. Egy légtér szinte az egész lyuk, nagyon nehéz valódi én-időt biztosítani, és így, hogy mindent itthonról csinálunk, a munkahelyi stressz és az általános közhangulat is eléggé beszivárgott az otthonunkba.

"Ha ennyi idő után egymás agyára mentek, ott azért szerintem baj van- hogy bírtok ki egy nyaralást akkor? :D"

Úgy, hogy ez qrvára nem egy nyaralás, ahol jöttök-mentek, ahova csak jólesik, jobbnál jobb helyekre, programokra. Az emberi psziché baromira nem arra lett kitalálva, hogy hetekig összezárva legyetek a négy fal között harminc négyzetméteren, néha sétával megszakítva. Ez még a friss nyugdíjasoknak is nagy kihívás, nem hogy huszonéves, életerős fiataloknak.

#15

Nekem nem teljesen tiszta, hogy miért ne lehetne saját dologgal foglalkozni attól még, hogy egy légtérben van két ember. Nekem fura, hogy valakiknek ennyire fóbiájuk van a saját párjuktól.. vagyis igazából érthető, vannak maguknak való emberek, de nem teljesen értem hogy akkor miért erőltetik a mással való együttélést..

#16 "Nekem nem teljesen tiszta, hogy miért ne lehetne saját dologgal foglalkozni attól még, hogy egy légtérben van két ember."

Mondjuk, mert egy csomó mindennel zavarhatom a másikat, aki reggeltől estig home office-ban gályázik? De még ha szabadidő is lenne: az emberek egy részének időnként határozottan jót tesz az az idő, amikor tényleg csak tök magára kell figyelnie, senki másra.

"Nekem fura, hogy valakiknek ennyire fóbiájuk van a saját párjuktól.. vagyis igazából érthető, vannak maguknak való emberek, de nem teljesen értem hogy akkor miért erőltetik a mással való együttélést.."

Elfogadom, hogy te az emberek azon csoportjába tartozol, akik mindig szuperül érezték magukat a koliban nyolc másikkal egy szobában, akikből a valóságshow szereplőit, a tengeralattjárók legénységét, stb. verbuválják., és elképzelni se tudják, hogy nem mindenki érzi egészségesnek, hogy heteken át 0/24 minden percben a párján lógjon.

De sokan nem vagyunk ilyenek. Minősítsem magam alkalmatlannak a párkapcsolatra, mert nem viselem jól a hetekig való összezártságot egy kis egérlyukban? Ezek baromira nem hétköznapi körülmények!

#17

Most akkor én-idő, vagy gályázás? :D

Előbb még én-időről és sétálgatásról írtál. Most mégis dolgozni kell? Most akkor melyik? Ha dolgozni kell, akkor végképp nem értem, legalább egy ember akkor leül dolgozni és nem zavarja a másikat. A másik meg nem ordítva rohangál a lakásban, és akkor ő se zavarja az előbbi, dolgozó egyént. Két dolgozó esetén meg nem értem, mi a probléma.

"az emberek egy részének időnként határozottan jót tesz az az idő, amikor tényleg csak tök magára kell figyelnie, senki másra"

Maximálisan egyetértek.

Kérdés: ehhez miért kell elpaterolni másokat az épületből? :D

Hjah, mondjuk ha szerinted a párkapcsolat olyasmi, mint a koleszos szobatárs vagy egy tengeralattjáró személyzete.... szuper kapcsolat lehet az ilyen. :D

"Most akkor én-idő, vagy gályázás? :D"

Ez már csak kötözködés. Két külön dolog a kettő, és mindkettőben zavaró a kényszerű összezártság.

Meló: a nap túlnyomó részében, neki fix, nekem nagyobbrészt rugalmas. Home office, sokszor egész nap beszélnie kell másokkal, jelentős háttérzaj kb. minden tevékenység, már az is, ha csupán előveszel egy tányért, mikrózol vagy kezet mosol. Az pedig külön kabaré, amikor mindkettőnknek egyszerre kell beszélni (nekem speciel tanórát tartani).

"Két dolgozó esetén meg nem értem, mi a probléma."

Hát pl. ezek, amiket leírtam. Te tényleg ennyire nem tudod beleélni magad a sajátodétól eltérő helyzetekbe?

Én-idő (amikor teljes mértékben csak magadra kell figyelned): ebben egyetértettél, hogy időnként szükséges, csak nem érted, miért kell hozzá egyedül lenni. Te hogyan tudsz teljes mértékben kizárólag magadra figyelni, minden egyebet pedig lesz.rni (hacsak nem vagy pszichopata) úgy, hogy közben a másik is jelen van, test-lélek-elme, a saját érzékelésével, érzéseivel, érdekeivel?

"Hjah, mondjuk ha szerinted a párkapcsolat olyasmi, mint a koleszos szobatárs vagy egy tengeralattjáró személyzete.... szuper kapcsolat lehet az ilyen. :D"

Olvass figyelmesebben (vagy ha értetted, amit írtam, akkor ne kötözködj feleslegesen). A kolit, tengeralattjárót nem a párkapcsolathoz hasonlítottam, hanem példának hoztam arra az embertípusra, aki nagyon jól visel mindenféle összezártságot.

#19

Nem kötözködés, csak amikor az én-időre írok megoldást, akkor érdekes módon egyből más lesz a problémád. :)

Nincs a lakásban két külön helyiség, amit legalább valami félfal elválaszt? Egy légtér tényleg az egész ház? Mert ez fura, nem igazán láttam még ilyet.

"Te hogyan tudsz teljes mértékben kizárólag magadra figyelni, minden egyebet pedig lesz.rni (hacsak nem vagy pszichopata) úgy, hogy közben a másik is jelen van, test-lélek-elme, a saját érzékelésével, érzéseivel, érdekeivel?"

Átmegyek egy másik szobába, kimegyek a kertbe, átülök a szoba egyik sarkából a másikba. Van átmenet az "egyedül vagyok a telken" és az "összebújva ülünk egymás ölében" között.

"A kolit, tengeralattjárót nem a párkapcsolathoz hasonlítottam, hanem példának hoztam arra az embertípusra, aki nagyon jól visel mindenféle összezártságot."

?

A kérdés a PÁRKAPCSOLATokról szól, én is erről írtam, hogy fura ha valaki a párját nem tudja elviselni. Erre felhozod a valóságshow-kat meg a koleszt, mintha lenne egymáshoz BÁRMI közük. :D