Unalmas nyugalom, vagy szenvedélyes őrület. Melyiket választanád a kettő közül?

A kérdés ugyan elméleti, de nem hiszem,hogy hosszútávon folyamatosan fennállhat olyan szenvedéllyel a kapcsolat ahogy indult.

Az unalmas, langyosvizes kapcsolat sem csak a vehemenciától függ,hozhat az élet olyan helyzetet amikor a birkatürelmes ember is elveszti a türelmét.

A szenvedélyes őrület sem tarthat örökké, nem éghetünk mindig, minden körülmények között magas hőfokon. Aki szenvedélyes a szexben sem hiszem,hogy folyamatosan erre vágyik,és nem megy mindig az imádlak-utállak verzió sem.

amennyiben mégis, úgy nem hiszem,hogy egy kapcsolat az állandó civakodásban örökéletű lesz.

Ha kissé morbid lennék azt mondanám,hogy nyugalmas, biztonságos kapcsolat mellett néha jól jönne egy szenvedélyes, imádlak-utállak viszony.

De persze ez sem biztos,hogy boldoggá tenne....

Nagyon primitív emberek ilyen érzelemközpontúak.

Éretlen gondolkodás, érzelmi kitörések, labilitás jellemző rájuk. Még barátnak se...

（︶^︶）

Ezt így nem lehet választani. Én nyugis ember vagyok, de a szexben szenvedélyes. Tehát veszekdeni nem szeretek, de az ágy így is "meggyullad", ha olyan a partner.

A saját alaptermészetemen nem tudok változtatni. Ha valaki velem veszekedni akar, annak nehéz dolga van, ha nagyon megbánt, akkor meg kidobom a fenébe. De a nyugodt kapcsolat sem jelenti azt, hogy állóvíz az egész, épp ezért léptem ki a házasságomból, mert állóvíz lett. De nem a veszekedések hiányában hanem a közös élmények hiányában.

Nincs igazán értelme a kérdésednek.

Az első opció, amibe megpróbálnánk mindig valami izgalmat vinni, hogy annyira mégse szürküljünk bele az unalomba. :)

Volt a második verzióhoz hasonló kapcsolatom és bizton állíthatom, hogy ez nem nekem való, fogalmam sincs hogy lehet így ép ésszel élni. Egy nárcisztikus, manipulatív személy mellett két év után már az öngyilkosságon gondolkodtam és egy mit sem érő rongynak éreztem magam... Ha valakinek ez kell, hát sok boldogságot. Lehet, hogy a szex működött, de ennek is megvan a pszichológiája és a mai napig verem a fejemet a falba, hogy nem vettem észre előbb mit is művel velem. Magányos voltam, éheztem minden egyes szeretetmorzsájára, az elismerésére. Megtanultam bólogatni, csak ne legyen újabb oka feszültséget generálni és belebetegedtem. Nagyon nehezen kászálódtam ki belőle és őszintén szólva utána tudom csak igazán értékelni a jelenlegi páromat, akivel érzelmileg stabil, kiszámítható, szerető és egyáltalán nem magányos kapcsolatban élünk. Már-már langyos víz, de ez annyira erős és annyira biztos érzelmi hátteret ad nekem, hogy eszem ágában sincs visszasírni a kettes verziót mégcsak elméletben sem. Szeretem az álló vizet és szeretem az ötletelést, ahogy próbálunk izgalmat vinni a kapcsolatunkba, hiszen ez az izgalom mindig közös, pozitív élmény formájában érkezik, nem úgy, hogy tönkretesszük egymást közben. :)

Ilyen szélsőséges formàban egyik sem.

Nincs ilyen, hogy vagy vagy. Nyugodt boldog kapcsolat is van, tele szerelemmel, szenvedélyes szexxel és normàlis kommunikàcióra kész mindkét fél , tehát nem kerül sor ajtócsapkodàsra meg utàllak- ra.

Én ezt vàlasztottam, ebben élek. Se a langyos fos amiben nincs érzelem és vagy szenvedély, se a veszekedésekkel teli síràsrívàs- szappanopera jellegű " kapcsolat" nem vonzott soha.