Van olyan ember, aki tudja a párjáról, hogy nárcisztikus, és mégis vele marad, mert szereti?

4-es vagyok. Azért nem akarsz kilépni mellőle, mert:

- elhitette, hogy működne, ha te nem így úgy

- amit csinálsz, az nem jó, csak egy picit kell változtatni és jó lesz (jutalmaz)

- leértékelted magad a saját szemedben, és félsz h nem találsz jobbat, mert hát ő a megmondó

- kételkedsz magadban, ő erre épít

- próbálsz megfelelni, de vmiért sosem lesz jó, de te jobban próbálod (fejjel mész a falnak)

32f

11-es (és 4-es) nagyon jól megragadta. Viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, csak munkakapcsolatban (talán baráti) kapcsolatban voltam az illetővel, nagyjából 10 évig. Ez is nagyon megviselt, így el tudom képzelni, hogy egy párkapcsolatban még milyen lehet. Nagyon sokáig bűntudatom volt, állandóan magamban kerestem a hibát, sírógörcseim voltak.

A 11-es listájára építenék, ezek nálam is mind előjöttek:

- elhitette, hogy működne, ha te nem így úgy

Amikor volt az utolsó nagy megbeszélésünk, hogy folytatjuk közösen a munkát, akkor is arról volt szó, hogy nekem kell változnom. Neki semmiben, de ha én változok (pl. odafigyelek az írásbeli kommunikációra), akkor minden jó lesz.

- amit csinálsz, az nem jó, csak egy picit kell változtatni és jó lesz (jutalmaz)

Ilyen is elég gyakran volt. Így visszagondolva olyan, mintha az apukám/nevelőm lett volna: legyen okostelefonod, legyen facebookod, ne beszélj tájszólással, mások nem ismernek úgy, mint én, így ők még nem ismerik a reakciódat, figyelj oda; és akkor minden jó lesz.

- leértékelted magad a saját szemedben, és félsz h nem találsz jobbat, mert hát ő a megmondó

Ez szó szerint így volt. Mindent elhittem, amit mondott - dicséretet, szidást, lehordást. Mindent. Ez hatalmas hiba volt a részemről. Ezzel kéz a kézben járt, hogy mindig meg akartam felelni neki, hiszen ő a "megmondó", csak tudja, hogy mi a jó. És persze amikor ő leértékelt, akkor elhittem minden egyes szavát.

- kételkedsz magadban, ő erre épít

Előző ponttal ez szorosan összefügg. Mindig tőle vártam megerősítést (már azért járok pszichológushoz, hogy ilyen függés ne legyen többször). Minden hibádat ellened fordítja - amikor kellett, kiállt melletted, de aztán ezeket elővette és ellened fordította. Emlékszem egy alkalomra, amikor sírva mondtam a telefonban, hogy nem szeretném elmondani neki, hogy mi a baj, mert megint ellenem fogja fordítani.

- próbálsz megfelelni, de vmiért sosem lesz jó, de te jobban próbálod (fejjel mész a falnak)

A nézeteltéréseink után mindig én kértem bocsánatot, ezt ő számon is kérte, és ő soha nem kért bocsánatot, fel sem vette, hogy ő is megbántott. Mindig az volt az érzésem, hogy meghallgatom és próbálom tartani, amiket mondott, hogy mire figyeljek, de őhozzá sosem jutott el, hogy mire kellene figyelnie. Mindig egyirányú/egyoldalú volt.

Mint írtam, baráti-munkatársi kapcsolat volt közöttünk, és januárban mondtam azt, hogy nekem nem megy tovább. Erősen gyanúzom, hogy nárcisztikus. Amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért tudok 10 év közös munkát és terveket kidobni az ablakon, nem tudott rá válaszolni, nem is értette a kérdést. Nagyjából félév, 3/4 év kellett hozzá, hogy már ne csak róla beszéljek (még mindig sokat gondolok a történtekre) - pszichológussal csináltam végig.

11es vagyok. Én 10 évig éltem együtt egy ilyen nővel. Én ugye nem írtam példákat, de azt tudom h nem számít józan ész, haláleset, akármi. Tök mind1 mi történik veled. Te egy eszköz vagy, egy eldobható dolog, amiből vagy haszna vagy hátránya van. A pontok amiket írtam azok már ennek a viselkedésnek az okozatai.

32f