Milyen gyakran szexeltek a párotokkal?

Így végigolvasva a történeteket, így számomra elképzelhetetlen, hogy valaha is megházasodjak. 29 éves férfiként, valaki nellett férfinak akarom érezni magam amihez hozzá tartozik a szex.

Sajnálom, hogy sokatoknak ilyen rossz úton halad a házassága, de ha másképp nem megy, vagy el kell válni vagy nyitottá kell tenni a kapcsolatot. Ne tegyétek magatokat tönkre az életetek hátralévő részére, csak mert a biológia jól működik.

Tényleg az a rossz az egészben, hogy valójában minden oké, csak nincs szex. Már 100X kérdeztem hogy velem van a baj? Mit csináljak vagy csináljunk máshogy? A válasz állandóan az volt hogy nincs baj vele, és semmit se változtassunk. Ebben a versenyben már többszörösen túlteljesítettem azt, amit egy férfi letesz az asztalra, vagy ami egy átlagosan jó kapcsolatban egy férfi csinál. Már az elképzelhető összes dologra odafigyelek, de még egy köszönet sem jár érte. Az ágyban nem enged semmit, így az összes szexuális ágyam el van fojtva, pedig semmi aberrációm sincs. Nem nézhetem meg őt meztelenül, az orál kizárva, az előjátékra azt mondja felesleges időhúzás, képtelen ráhangolódni, még akkor is, ha előtte egy csodálatos és ellazító nap volt. Az utolsó egy évben, azaz az elmúlt 6-7 alkalommal már az erekcióm is nehezen jött össze, és pár másodperc alatt el is tűnt. Az orgazmusig már el sem jutok, mert pszichésen már sokkol ez a helyzet. Már azt is mondtam neki, hogy legyen ő is aktív a szexben, de reménytelen. Gusztustalannak tartja az egészet, csak misszionárius póz, sötétben és takaró alatt. Mivel nem nyúl hozzám, így én is mondhatni "hidegen" vagyok hagyva az aktus előtt, ráadásul kizárólag óvszerrel, mert hát a testnedvek... Ő nem nedvesedik be, képtelen rá, így még síkosító is játszik.

Szóval nulla ráhangolódás, nulla előjáték, óvszer, egy pozíció a sötétben, szóval még látvány sincs. Ja, és ez havonta, kéthavonta egyszer. Persze én vagyok a szemét rámenős, aki állandóan szexet akar. Már fel sem merem hozni, a kezdeményezéstől meg már régen el vette a kedvem. Mi az hogy én már megint szexet akarok, amikor már három hete volt. Na meg aztán minden mozdulatomba azt látja. Valamelyik este lezuhanyoztam, megborotválkoztam, szóval csak rendbe tettem magam. Erre belémköt, hogy annyira átlátszó vagyok... Ha kitakarítok, akkor is csak szexet akarok szerinte... Ha normálisan, szépen beszélek vele, akkor megint... Ha főzök egy ebédet, akkor is...

Ez a nő BETEG! Mondja már meg valaki nekem őszintén, hogy miért rossz az egy nőnek, ha a párja szereti és kívánja, mellett meg odafigyel a családjára, tervez, megvalósít? Vagy miért rossz egy simogatás? Vagy a figyelmesség? Miért kell kiforgatni ezeket a szép dolgokat?

Nőként, ráadasul több évnyi házasság ês gyerekek után ilyet olvasni....hát ,,borzasztó.Mert az egy dolog, hogy mondjuk már nem napi 2x tud szexelni az ember, meg úgy kell a lopott perceket néha kihasználni.....de nekem ez annnyira furi.

Mert mi kívánjuk egymást, nem lapos uncsi az egész, a pasim odafigyel rá, hogy nekem is happy ending legyen,...és el se tudom képzelni, hog az orgazmus öröméről önként és dalolva lemondjak.

....

Nem tudok mit írni, itt hűledezek.

Meg tudod ezzel az a fő baj, hogy ez már a személyiségemet is átformálta, depresszióra hajlamos lettem. Persze ez kiváló ok arra, hogy rám mutogasson, hogy micsoda negatív ember vagyok. Egy kétlábonjáró elfojtás vagyok. Sajnos kiutat sem nagyon látok, mert még egy válással sem lennék sokkal előbbre. Őszintén szólva annyira elfogytam, hogy már nem is akarnék ismerkedni. A másik meg az, hogy arra döbbentem rá, hogy már betegesen a szex lett az életem egyetlen értelme, vagyis én még abba is benne lennék, hogy eladjam a lelkem az ördögnek. Egy jó szex és utána a halál, én bármikor aláírnám azt a papírt.Kétségbe vagyok esve, de az örömlányok kizárva, mert azok csak a pénzért játszák el az egészet. Nekem a szex nem csak a testiségről szól(na), hanem egy lelki energia is. Olyan adok-kapok. Nos, én ezt szeretném még egyszer érezni az életbe, de erre szinte nulla az esély.

Nem érdekel a pénz, a karrier, a körülmények, a célok, semmi! Azt érzem hogy már szinte nincs is időm, ami meg egy brutális érzés az meg az, hogy a legszebb, legtermékenyebb éveimet elpazaroltam. A szeretetemet, az építő energiáimat egy olyan nőnek adtam, aki az ég világon semmit de semmit nem érdemelt volna meg. Hogy miért nem tudtam én máshogy gondolkozni. Na ez a múlt is minden percben kísért.

Itt meg azt olvasom, hogy heti 3-4 alkalom másoknál. Ilyenkor meg annyira alsóbbrendűnek, egy pondrónak érzem magam. Egy átlagos embernek is teljesen természetes hogy megélheti a testiség gyönyöreit, az ebből fakadó lelki feltöltődést.

Többen említették a válást. Se a váláshoz, se az utána következő időszakhoz nincs önbizalmam. Ezt egy olyan ember aki nem szenvedett 18 évet, sosem fogja megérteni. Egyébként én is azt mondom magamra, hogy nem vagyok normális. Azt hittem meg tudom oldani ezt a problémát, ez tartott benne ebbe a f*sba. Aztán kudarc, kudarcot követett. Majd újabb és újabb ötletek.... majd megint kudarcok. Amire azt hittem jó tulajdonságom, az lett a vesztem: a kitartás.

Csúnyán elcsesztem az egész életem.

Hetente-kéthetente.

Sajnos most egészségügyi okokból ez van, de nagyon utáljuk mindketten. :(

Előtte heti 3-4-5 alkalom volt, azt szerettük.