Miért van az hogy valaki mindig csak egy vesztes lúzer?

"Legutóbb is csak 3 hónapig volt barátom, és ő se szeretett, nem is tisztelt, de megbántani azt megtudott, meg eldobni is engem."

Ez nagyon úgy hangzik, mint a közhelyben, hogy a nők mindig a bunkókra buknak. Próbáltál magadhoz hasonlóval ismerkedni? Még ha elsőre nem is feltétlen vonzó az illető, a magad példáján tudhatod, hogy ha kicsit megismerted, akkor más lesz.

"Meg azt is megfigyeltem hogy a velem egykorúaknak, volt osztálytársaimnak is akik bántottak, mindegyiknek van valakijük, csak szinte mindig csak én vagyok egyedül. "

És ezek a veled egykorúak is ennyire félénkek mint te? Ők gondolom ismerkedtek, tettek azért, hogy kapcsolatuk, barátaik legyenek... Te mit teszel mindezért? Azonkívül, hogy figyelsz a külsődre?(mert hát önmagában ez nem számít) Szoktál ismerkedni egyáltalán, leküzdeni a félénkséget? Olyan érzésem van, hogy te is csak egy nyávogó rinyagép vagy, aki semmin sem akar változtatni..

Nem mindenkinek jön össze a kapcsolat, mindenkit ér csalódás, de túlteszi magát ezen, továbblép és változtat. Ha te nem akarsz változtatni, akkor igen, ez esetben egy vesztes lúzer maradsz.