Órák óta fogalmazok egy levelet, de mégsem megy. Szeretném ha újra beszélnének, nagyon hiányzik. Hülyeség megpróbálni?

Még májusban vesztünk össze, féltékenység miatt.

Elmentem kolléganőkkel bulizni, ismert már, tudta, hogy hogyan viselkedek, volt, hogy közvetítettem neki épp milyen a hangulat, sose volt ebből vitánk. Aznap este olyan 1körül írtam neki, higy le fogok merülni, úgyhogy átváltok butafonra, nem lesz csak telefon sms, erre nem jött válasz, azt hittem alszik már, át is váltottam ultraaksira, és még 1,5órát buliztunk, amikor indultam haza, írtam, hogy úton, beszélünk reggel. Itthon feltettem töltőre a telefont, visszaváltottam normál állapotra, és kb sokkolt az üzenettenger tőle, elhordolt minden ribizlinek. Rá se ismertem. És akkor írtam neki, hogy soha többé nem akarok róla hallani sem. Reggel írt, hogy sajnálja, de elfogadja a kérésem. Azóta nem találom a helyem. Nem voltam a csapattal azóta, pedig hívtak, ő sincs jól, visszahallom, nem a régi.

Nem szabályoztuk egymást. Első és utolsó ilyen eset volt, hogy így viselkedett.

5éve lettünk barátok, már akkor ismerte a szokásaim, amikor nem is gondoltuk, hogy lesz köztünk bármi, látott bulizni.

A társaságba miatta nem megyek, mert nem tudom mit kezdjek a helyzettel.

Mind a ketten rossz párkapcsolat alapanyag vagyunk. Nehezen nyitunk, utáljuk, ha más mondja meg mit lehet mit nem, akár a macskák, olyanok vagyunk. Ha elköteleződünk, akkor nagyon, ha valamit feladunk, akkor meg feladjuk.