Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, nektek mennyire fontos, hogy legyen saját gyerek?
Hallom sokszor, hogy nők nem feltétlenül szeretnének gyereket. De vajon ha ismerkednek, akkor ha a férfiról kiderül, hogy nem szeretne gyereket, akkor ez mit vált ki?
Aztán lehetséges, hogy olyan jól működik a kapcsolat, hogy könnyen hajlik a férfi a gyerekvállalásra, de alapból nem forog ez körül, inkább a kapcsolat a prioritás, hogy ketten jól működjenek együtt, utazgassanak, élvezzék az életet, egzisztencia, stb.
Lányok? Mi erről a véleményetek?
Köszi az eddigi válaszokat. Igen, szóval abban is van valami amit 8-as mond, hogy a közeg nyomása is benne van ebben, meg egy társadalmi elvárás. És amit 11-es mond az is tök reális.
Mielőtt félreértés lenne, nem ellene vagyok annak, ha lenne közös gyerekünk egy alakuló kapcsolatban. Ha már megfogant, akkor vállaljuk, ez részemről természetes. Inkább úgy mondanám, hogy nekem a kapcsolat a prioritás. Azt szeretném, hogy mi legyünk boldogok, mi tudjunk jól, harmóniában, életörömmel működni. Megértem a női igényt erre, de láttam nagyon torz példákat - eleinte nagyon meg volt veszve a gyerekért, de utána meg tojt bele, teher volt neki, és szabadjára engedte a gyerekeket, nem vállalta a növekedéssel járó nehezebb helyzeteket, hanem "hagyta őket szabadon", maximum akkor nevelt, amikor már az idegeire mentek. Ebből a szempontból én tudtam, hogy nem vagyok erre kész, és ha egy kapcsolatban viszont tudom, hogy helyt tudok állni, akkor ezt fogom mondani... nem fogom azzal hitegetni, amiben nem érzem, hogy jól tudnám ellátni. Szerintem ez inkább őszintéség, és a másik is jobban tudja, hogy ezt így szeretné-e, vagy sem.
Én 17 éves korom óta tudom, hogy pajzsmirigyes vagyok, jóformán azóta tudom, hogy nálam a gyerek az nem magától értetődő valami.
Nekem volt időm megszokni ezt a gondolatot, így fontosnak tartottam, hogy olyan férfi legyen mellettem, aki tisztában van azzal, hogy saját gyerekünk nem biztos, hogy lesz. Párom ezt tudja, elfogadja.
Mi nem védekezünk, de sosem voltam terhes még. Így nálam nem negatívum. Örülnék egy kisbabának, de más így, hogy tudom, hogy nem feltétlenül lehet. Így inkább csak úgy gondolok az anyaságra, mint valami nyereményre, ami másoknak 90%, hogy jut, nekem meg 10%.
N
Engedd meg, hogy férfiként válaszoljak!
Mint gyereket soha nem akaró férfi, ezt minden ismerkedés legelején fel szoktam hozni. A legtöbb nő megértette... volt 1-2 akik trükközni akartak meg átverni... na az ilyeneket nagyon hamar dobtam. Imádom, mikor egy nő okosabbnak hiszi magát nálam és rám akarja erőltetni a hülyeségét. Csak átlátok a kavaráson.
Értem én, hogy a világ legtermészetesebb vágya, de ez abszolút kompromisszumképtelen téma. Ha Te nem akarsz, soha ne rejtegesd és ne várj vele, hogy szóba hozd, mert csak saját magadnak nehezíted meg később. Ez olyan kérdés, amit mielőbb meg kell vitatni. Szerencsére vannak nők akik nem akarnak, de akinek minden vágya ez, azt nincs jogod megfosztani ettől. Ilyenkor a legjobb amit tehetsz, hogy Ő jobbra, te balra. Én is mindig ezt az alapelvet követem.
Kollégáktól kaptam már a savazást, hogy mi értelme így az életemnek, stb... de nekem nem kell, ami ezzel jár. Mint ha csak erről szólhatna valaki élete. Ez pedig nem fog megváltozni egy nő kedvéért sem. Ha hasonló cipőben jársz, gondold át amit írtam.
Már csak azért is, mert nincs olyan massza, hogy "a nők". Személyek vannak, eltérő vágyakkal.
Köszönöm #15.
Vannak gyerekeim az előző házasságomból, de lassan már felnőttek lesznek. Tudom mivel jár, de ehhez kell egy olyan nő, aki nevelni is tud, és a gyerek alkalmazkodik a szülőkhöz, nem pedig fordítva.
Tudom miken mentünk keresztül, de ha most lehet választani, akkor csak egy "szimpla" párkapcsolatot választanék, mert mire felnő a gyerek, addigra mi szülők szinte nagypapakorban leszünk.
Tudom, hogy sokan vállalnak a 30-as éveik végén gyereket, de nekünk nem volt igazi fiatalságunk a házasságban, mivel már rögtön babáztunk. Nekem ez kimaradt. Nem szeretnék egy leendő nőt emiatt büntetni, hogy ezért ne legyen gyereke. Ha mégis így döntenénk, vagy teherbe esne, nyilván felnevelnénk, ez nem kérdés. Viszont az időzítéssel/anyagiakkal/logisztikával is kell kalkulálni, és ezt mindkettőnknek szabadon el kell dönteni. Azt tartom szerencsésnek, ha olyan nővel kerülnék össze, akinek vagy nagy már a gyerek, vagy pedig ő is csak "kettesben" tervezett. Ezt érzem fair-nek, de nem tudom, hogy egy nő ezt mennyire tudja ebből a szemszögből megérteni. Egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy az elején tisztázni kell, mert így korrekt. Én is ezt vallom... ne csapjuk be egymást.
"Ha már megfogant, akkor vállaljuk, ez részemről természetes."
Ez nálam nem természetes. Ha nem akarok gyereket, akkor nem akarok.
Nekem mondjuk olyan férfi sem kéne, aki apa. Én nem akarok anya lenni, és olyan párt keresek, aki nem akar apa lenni. Aki akkor sem vállalja be, ha a nő megesik.
Soha nem érdekeltek a társadalmi elvárások meg mások kotnyeleskedése. Soha nem éreztem, hogy gyereket akarok mert már a szomszéd Marikának is van, vagy éppen nagyanyám piszkál a gyerekkel.
Mindig szerettem volna gyereket, a párom is. De ha nem lett volna akkor nem. Nekem az, hogy ő mint ember mellettem legyen mindig sokkal fontosabb volt. Nem lettem volna képes véget vetni a kapcsolatnak ha nem lehetett volna gyerekünk. Egyébként sem volt prioritás soha a gyerek (bár talán bunkóság ezt kismamaként hangoztatni.. :D), a gyereken kívül volt még ezer meg egy dolog amit szerettem volna elérni a párommal együtt. Örülök, hogy van persze és imádom. De nem ez az egyetlen dolog ami örömet okoz nekem.
Mi ezt átbeszéltük a kapcsolat elején, mert páromnak volt olyan barátnője akinek nem lehetett gyereke, így számára fontos volt, hogy beszéljünk erről. Őt sajnos elhagyta a nő mert félt attól, hogy páromnál bekattan valami és elhagyja amiért nem lehet gyereke, így inkább ő maga vetett véget a kapcsolatnak. Van ilyen is sajnos. Szóval mi megbeszéltük anno, hogy ha nem lehet akkor koncentrálunk más dolgokra vagy adoptálunk. Adoptáláson még mindig gondolkozunk, szerintünk szép dolog "megmenteni" egy babát egy nagyon rossz sorstól.
Az adoptálás akkor szép dolog, ha nem egy babát fogadtok örökbe, hanem egy nagyobb gyereket. Merthogy Magyarországon ma egy fehér újszülöttre évekig kell várni, óriási a lista, akik szintén gyerekre várnak, és ez minden, csak nem megmentés.
"A férfi érzéketlen bunkó lehet, ha egyáltalán nem szeretne. Ha egy nő nem akar, az egy "döntés", hogy ő lemondott róla. Egy férfinál ez inkább negatívum, a nőnél meg választott. Ezt látom az általános sztereotípiának."
Ezzel abszolút nem értek egyet, hagyjuk már ezt a nőknek minden jobb/könnyebb dumát. Pont, hogy inkább a nőkön nagyobb ilyen téren a társadalmi nyomás.
Nálam egyébként kizáróok lenne, mindenképpen szeretnék gyereket. De ha te már ilyen 30 feletti vagy, mint ahogy gondolom, akkor nem kell agódnod annyira, szerintem könnyen találsz olyan nőt, akinek szintén vannak már nagyobb gyerekei, vagy nem akar gyereket soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!