Hány évesen ciki ha még szűz vagy?

A tiniszerelmek sosem hiányoztak, bár ez már inkább specifikusan rajtam múlt. Autisztikus (nem autista) vagyok, bizonyos területeken rettenetesen merev személyiséggel és erkölcsi szabályokkal alapvetően. Nem naiv vagyok, egyszerűen nem tudok, és ebből kifolyólag nem is akarok másmilyen lenni, de ezt nem általánosítani akarom, mert ez a része csak rám vonatkozik. Nem érdekelt a felhőtlen próbálgatás, sosem kerestem komolytalan kapcsolatot, és biztos vagyok benne, hogy a kortársaim 80 százalékánál legalább alkalmasabb is vagyok komolyra, de akár mondhatok egy merészebbet is, és legyen ez a 80 99.

A korkülönbség dolgot viszonylag egyszerűen oldom meg: nem nagyon jön szóba olyan lány, aki nem fiatalabb nálam legalább 3-4 évvel. Abban biztos vagyok, hogy nálam "tapasztaltabbakkal" nem akarok kezdeni, részben azért, amit leírtál, de az is benne van, hogy szerintem más miatt is jó, ha valamekkora korelőnyben vagyok, régen sem véletlenül ez a minta alakult ki.

Hogy másban mit keresel, azt nem könnyű több esetből sem eldönteni, mivel mindenki más, nekem sem tetszett még két hasonló lány, és mindegyikben mást láttam meg, ha láttam valamit egyáltalán. Épp ezért csak nagyon érintőleges pontokat tudnék felsorolni, ahol valamilyen konkrét igényem van.

A szülők pedig nem megtanítanak téged diszkréten valamikre, hanem mintát adnak tovább, egy modellt, amit akkor is magaddal hordozol, ha nem tudsz róla, esetleg nem akarod hordozni. Ha nem így van, akkor miért van az, hogy az alkoholista apa lánya maga is sokszor alkoholistát választ? A mazochista szadistát, a hipochonder gondoskodót és így tovább. Ezek a dolgok tudattalanul befolyásolják a választásainkat, pedig nagyon nagy szerepük van, de ezzel tudós emberek foglalkoztak már jóval előttünk, nem akarok most rögtönzött pszichológia gyorstalpaló szekciót csinálni a topikból.

A legtöbb 25 feletti ismerkedés is zsákutca egyébként, akárhogy nézem, emberek tömegei 35-40 évesen házasodnak, ezt pedig tényleg szeretném elkerülni. Ezek alapján pedig joggal érzem úgy, hogy a legtöbben nálad sokkal felelőtlenebb módon viszonyulnak a kérdéshez, és az igazi halogatás ez. Ezek az emberek huszonévesen, a többedik kapcsolatukban sem viselkedtek érett felnőttként (hogy miért, az hosszú, de ez nyilván kortünet), erre pedig csak ráadás megvizsgálni a házassági statisztikákat. Ez a világ nem kedvez annak, aki stabil pontokat szeretne az életébe, éppen ezért döntöttem úgy, hogy ebből az általam kapcsolati mókuskeréknek tartott dologból időlegesen kiszállok, eldöntöm, hogy hogyan is kellene folytatnom, és ha majd tényleg találok valakit, akivel ezt így lehetséges, akkor haladok tovább. Az első kapcsolat, amibe gyorsan belementem, egy katasztrófa volt kapcsolati szempontból (pszichopata volt az illető, gyorsan kellett megválnom tőle), így én azt tanultam, hogy mindennek eljön az ideje, és a gondviselés megoldja majd úgy, ahogy az utamat nekem járnom kell. Ezért rábíztam magam, és ennek megfelelően hozom meg a döntéseimet is.