Úgy alakult a szerelmi életed ahogy 10 éve tervezted?

Nem xD

15 évesen még azt hittem, majd egyetem után férjhez megyek és szülök, mint anyukám, végülis az egyetem teljesült, ami jó pont, de sajnos a családalapítás még messze van.

Nem. Buta voltam és naiv és azt hittem, hogy majd egy lány fog megmenteni a sok rossztól ami történt velem és majd együtt családot fogunk alapítani és gondtalanul leszek boldog.

A valóság pedig az, hogy már nincs esélyem a családalapításra, igazi családom nem nagyon volt soha, és már nem is lesz. Valamint eljutottam oda, hogy egy 6 éves kisgyerek sokkal fejlettebb érzelmileg, mint amilyen én vagyok 26 évesen.

Nem. Szerettem volna, ha sokkal hamarabb történnek velem a dolgok, pl. első csók, stb., meg gondoltam hogy majd hamar megtalalom az igazit, házasság, rózsaszín köd végig, erre meg sok rossz tapasztalatom volt, de most végre van egy boldog kapcsolatom, viszont az sokkal reálisabb dolgokon alapul, mint amit a filmekben lát az ember még 13 évesen elképzel.

Gondoltam, hogy a házasság majd mekkora változás lesz az életemben. Az exem majdnem megkérte a kezem, de amúgy is német mondtam volna, mert az a kapcsolat nem működött túl jól. A mostani barátomnál meg rájöttem, hogy igazából mindegy, hogy mikor van esküvő, mert ha hosszabb ideje együtt vagy valakivel, főleg ha együtt is éltek, akkor az után sem fognak sokkal drasztikusabb változások történni az életedben, mint eddig.

Meg hát az ember elkepzeli, hogy milyen partnert szeretne kB., de ez úgysem fog 100%-ban egyezni a valósággal, nem tudod meghatározni, hogy az összes rokona, barátja is úgy viselkedjen, ahogy te szeretnéd, meg hogy a kapcsolat során ne változzon a személyisége, még ha esetleg az elején tökéletesnek is tűnt, stb.

N

Nem. Nekem pozitív értelemben alakult.

Én úgy terveztem reálisan nézve az esélyeimet, hogy még jó ideig nem lesz párom, majd ha felnőtt dolgozó nő leszek, akkor ismerem meg életem első szerelmét, mondjuk az egyik kollégám, aki elfogad engem és nem zavarja a tapasztalatlanságom.

A valóságban pedig az történt, hogy amikor új életet kezdtem és új emberként építettem fel önmagam, akkor ismertem meg a párom is, aki előbb egy nagyon jó barátom volt, aztán egymásba szerettünk. Kezdetben nem hittem abban, hogy ez pár évnél tovább fog tartani, de annyira jó lett a kapcsoltunk, hogy végül teltek az évek és együtt maradtunk. Sosem volt kérdés a szakítás. Éltünk már távkapcsolatba, külön koleszbe, és együtt társas albérletbe. De bármi volt a párom mindig számított rám még, amikor külön országban éltünk is.

Bármit hozott az élet, mi mindig kitartottunk egymás mellett és támogattuk egymást.

Nem. De még 5 évet tervezek ezen a világon. Addigra kész a lakás kocsi és

A ülföld program... Aztán kötél vagy fagyálló

27evesen jegyes voltam

28 evesen hazassag, terhesseg

30 evesen 2. terhesseg, megcsalas, valas

32 uj parkapcsolat

37 jegyesseg.

Ugy terveztem h hazas leszek es 2 gyerek anyukaja, boldog parkapcsolat, valosagban nagyon durva 2ev egyedul, autoimmun betegseg kialakulasa, ami mar orokke elkiser, de vegulis csaladban elek es boldog parkapcsolatban, csak massal.

Szoval oda lyukadtam ki ahol 37evesen szerettem volna latni magam, de almomban sem gondoltam h a ferj mas lesz...