Úgy alakult az életed, ahogy 5-10 évvel ezelőtt tervezted?

Semmi sem úgy van, ahogy én akartam. Semmi sem sikerült.

Az öt évvel ezelőttihez képest egy nincstelen hajléktalan vagyok, aki idegenek jóindulatából kap egy-egy falat ételt. Pedig én nem hibáztam semmiben.

Okulásul - Dolgoztam két, néha három helyen. Reggeltől estig. Eltartottam a volt feleségemet, annak a gyerekét, a saját gyerekeimet. Fizettem a számláimat, kaját, kocsit, mindent. Dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam. Ezalatt az asszony összeszűrte a levet valakivel (nem tudom, ki az, szerintem nem számít) kiforgatott minden vagyonomból. Se lakás, se kocsi, se semmi. Két szatyor minden vagyonom. A cég is kidőlt alólam, s a másodállás is, mert egyik a másikra épült. A szakmám szinte kihalt ebben az országban az elmúlt öt évben, hála a multiknak.. :/

Most nincs munkám, már három éve, mindenemet feléltem, csövezek, félig-meddig lopott internetem van (hekkelt wifi), étel onnan, ahol adnak, ha nem adnak, nem eszek. Mostanában már a kúton (falun élek) mosom a ruháimat, mert nincs más, tönkrement a mosógépem, nincs pénz másikra. De hamarosan elzárják, mert nem tudom kifizetni a számlákat. Ha hamarosan befagy, akkor büdös leszek. Orbánék éppen a kerti kutat, az egyetlen mosási, tisztálkodási, ivási, főzési lehetőségemet vennék el, mert kitalálták, hogy tulajdonképpen az övék... az nagy szerencséje a rendszernek, hogy a magyarnak nem lehet fegyvere. Mert itt kő kövön nem maradna, abban biztos vagyok!

Nem panaszkodom. Elfáradtam. Csak várom a halált.

Hát, ez történt az elmúlt öt évben.

a válást eltekintve igen, bár nem kis álmaim voltak :)

de minden rosszban van valami jó: príma így is.

percre pontosan diplomáztam, szültem, és olyan munkám, tisztem van, amit terveztem.

a szerencse persze sokat számít, de ha mindent odateszel a céljaidért, sikerülhet :)

Bár még túl fiatal vagyok, hogy ilyenekben gondolkozzam, eddig minden jól ment. Sikeresen felvettek a megyém legjobb gimnáziumába, utána az ország egyik legjobb egyetemére. Most próbálom tovább csinálni :) néha nehéz, de olyankor megpróbálok arra gondolni, mit érhetek el vele.

A második hozzászólás engem is elszomorított és elgondolkozott. Ha tanácsot kéne adnom, azt mondanám, hagyd ott a falut! Lehet, hogy ott élsz ki tudja mi óta, de vidéken esélyed sincs, hogy kilábalj ebből a helyzetből. Valahogy el kell jutnod a megyeszékhelyre, vagy Budapestre. Ott már valamivel könnyebben lehet munkát találni. Nem szabad válogatni. Raktáros, takarító, akármi. A lényeg, hogy fizessenek érte.

Persze tudom, nem beszélhetek egy másik ember helyében, mert nem látom a körülményeket. De úgy gondolom, hogy feladni és várni a halált nem szabad, mert mindig van rá esély, hogy javuljanak a dolgok!