Az ember torvenyszeruen egyedul marad ahogy "felno"?

Hasonló..párom és a kutya. :) Barátokkal marad a chatelés mert messze laknak, vagy telefon, de amúgy sem lenne mndenre időm, néha el kell dönteni mi a fontos, és addig valami mást a háttérbe helyezni. Ha pl. barátok jönnek akkor nem érdekel mennyi dolgom lenne, vagy hova mennék amúgy, kutyát kiteszem az udvarra szaladgálni, házimunka megvár, család is kibírja nélkülem egy délutánt. :)

Hogy lehet hogy valaki a párja mellett magányosnak érzi magát? Nekem ez fura.

Itt vagyok én, nekem csak egy kapcsolatom maradt meg a "fiatalságomból". Most 24 vagyok, de amilyen életmódom van, már egy vénséges vén öregasszonynak érzem magam. Nem megyek soha sehova, csak ritkán, mármint azzal az egy emberrel, aki maradt, mert sajnos ő sem ér rá mindig és halálra unom így magam. Azt már rég meguntam, hogy egyedül járkáljak el otthonról, mert unalmas és nem érzem így jól magam. Ismerkedésre meg nincs alkalmam, mert akik szembe jönnek velem az utcán, azok azt hinnék, hogy elmebeteg vagyok, ha leszólítanám őket, hogy lesznek e a barátaim. Én azt mondanám inkább, hogy felnőttként az igazság nyilvánul meg. Akiknek fontos voltál, azok megmaradtak, de ha csak érdekbarátok vettek körül, akkor senkinek se voltál igazából fontos, mert senki nem marad. Jó kis szembesítés ez önmagaddal.

Igen, megadódik, hogy kikerülve a különféle iskolákból, megszűnnek a kapcsolatok. Csak úgy tudsz találni újakat, ha keresel. Pl: Van annyiféle csoport, pl. én egy bizonyos sportra járok, vagy angolóráraa, most beiratkoztam a FÓKUSZ szakközép iskolába, vagy összetelefonálok régebbieket, testvéremet, testvérem barátját, és egy kirándulásra elmegyünk mondjuk. Kellenek a jó barátok!

igen, az jó ötlet, hogy beiratkozol valahova