A férjem azt gondolja, hogy ő a legtökéletesebb ember, és engem meg általában lealáz, elhord minden félének, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő elvárja. Ez változhat?
Régen nem ez volt, tudott kedveskedni, figyelmes volt velem, sok közös programot csináltunk, csak úgy összebújtunk, szerettem hozzá odabújni, szeretgetni, bolondozni, nem csak akkor voltak ilyen érzelmes pillanatok, ha szeretkeztünk. Mára már csak a szex, ami van kettőnk között, mert sokszor beszélgetni se lehet vele. Ahogy terhes lettem, elhúzódott tőlem és kezdett sokat nagyon utálatos lenni, hiába akartam csak összeődött, ölelkezni, vagy csak egy kis csókot, elhessegetett magától. Majd idővel ezek megszüntek, vagyis nem igen bújtunk össze, szinte éltünk egymás mellett, eltávolodtunk. A kicsi születése után ez a szakadék tovább mélyült. Semmiben nem volt partner, a gyerekkel csak annyit törődött, amit muszáj volt. Majd végül szétváltunk egy időre, hátha a távolság segít, de még több kegyetlenkedései következtek, amiket végül megbánt és sírva könyörgött vissza, mikor el akartam válni, mert már nőügyeinek is híre ment, amit persze letagadott. A gyerek miatt, és mert megsajnáltam visszajöttünk hozzá. Sokáig minden jó is volt, de most kezdünk ugyanott tartani. Vagyis az én érzéseimet hiába sikerült újra visszahozni, valamelyest, persze már ugyanúgy szeretni sosem fogom tudni, mint a sok sértés előtt. Most is ugyanez van, akarnék csak összebújni, kedveskedni, de ő valami bunkót mindig beszól, vagy egyből a bugyimban van a keze... Megsértődik és napokig elviselhetetlen és lekezelő, direkt kib..szik velem, ha nincs szex. Rámkényszeríti magát akkor is, ha én nem szeretném és már unom, már félek előre az estéktől, hogy majd megint jön a vita, a sok sértés, bunkózás, mert nekem nincs kedvem szeretkezni. Na olyankor persze lőjön azzal is kb 3 naponta, hogy akkor szedjük össze a papirokat és mehetünk a bíróságra, ő válni akar. Én már csak kiröhögöm, mert egyik pillanatban ezt mondja a másikban meg már szex kéne... Olyan mint egy NAGY gyerek. És nem tudok vele megbeszélni semmit, engem nem néz semminek, a munkámat nem becsüli, az hogy én nevelem a gyereket és itthon mindig minden patyolat, neki semmi. Nincs munkám, még gyesen vagyok pár hónapig, de már 4 hónapja mennék dolgozni, de nem vesznek fel sehová, hiába vagyok diplomás, jó munkahelyek mögöttem, nem kellek, kisgyerekkel. És erre felénk egyébként is kevés a meló.
Ezt is a fejemhez vágja, ha pl mosok, mert majd én fizetem a villanyszámlát, biztos sok pénzem van, ha vennék magamnak pl dezodort, azt is megkapom, hogy mert én csak szórom a pénzt... Itthon meresztem a seggem...
Elviselhetetlen ez a helyzet, nem bírom sokáig, de amíg nincs munkám, nem tudok semmit tenni. :(
Tényleg én vagyok a hülye és semmirevaló, mert már kezdem elhinni neki.
A kicsit csak én látom el, mert ő még bánni se tud vele, 3 perc és már kiabál, összevesznek a kicsi sír, pedig olyan jókat lehet vele játszani, úgy imádom. Olyan értelmes, okos. Ha kérem valamit tegyen meg, leüvölt, hogy mert én mire vagyok, csináljam én, csak nem fog ő engem kiszolgálni.. pedig csak a gyerek életébe akarnám bevonni, hogy ne csak én agyjak neki enni, inni, stb. Mert az apjától nem kap törődést, max tévézik apa, a kislány meg játszana, de az apja nem. Borzasztó helyzet.
Vároma segítséget.köszönöm.
válasza:
válasza:Nagyon sajnálom a helyzeted, de segíteni sajnos nem tudok mert ezt nektek kell elintézni, illetve neked. Ez az ember nem jó férj és nem jó apa, ha ennyi idő alatt nem tudtátok visszaforgatni a dolgot, főleg hogy szünet is volt, nem hiszem hogy lenne rá esély. Nem a múltbe kell nézni hanem mindig előre, ha úgy néz ki hogy részéről elmúlt a szerelem és a tisztelet akkor sajnos nincs mit tenni, én lépnék inkább a helyedben.
Tudom hogy nehéz, de ahogy írod én úgy értelmezem ez az ember egyszerűen nem fog megváltozni. Próbálhattok beszélni, de ha meg is beszélitek talán csak 1-2 hétig tart a csoda, ki tudja. Ha van segítség (szülők, barátok) akkor inkább válnék. Fiatal vagy még hogy leragadj.
Természetesen az állásleresés nagy gubanc, ezt elhiszem. Biztosan akad majd, addig meg vagy segíteni tud valaki, vagy kivárod a különköltözéssel...így messziről segíteni nemigen lehet, maximum elmondani mi mit csinálnánk.
válasza:Igen,változhat!!
Attól függ,hogy ki tudod-e várni,hogy te mennyire vagy határozott jellem,és mennyire vagy tisztában saját magaddal,és mennyire tudsz hatni rá!
Teljesen olyan a leírásod,mintha én írtam volna a házasságom 3. évében.(még a bugyis rész is)
Én kitartottam,és nem bántam meg,felülkerekedtem a sértésein,nem hagytam elnyomni magam.Most egész jól vagyunk (10 éves házasok),sosem veszekszünk,kommunikálunk ha valami bajunk van,vannak hullámvölgyek,de közösen kimászunk belőle)
Ezt egyszerűen úgy lehet mondani,hogy összecsiszolódtunk.
Lehet,hogy más házasságokba könnyebben megy mint neked,vagy nekem,de szerintem a végeredmény a lényeg.
válasza:Én a helyedben új életet kezdenék a kislánnyal. Nem muszáj ott maradnod, ahol nincs meló. Ideiglenesen a szüleid, rokonok nem tudnak segíteni, amíg találsz munkát?
Így ez nem élet, cselédnek, bejárónőnek, ágybetétnek jó vagy, de partnernek már nem?
Neked sikerült valamennyire megszeretned újra, gondolom, a pici kedvéért is, de az ő részéről nem történt változás. Kényelmes neki, van aki megfőz, kimos, még a lábát is szétteszi... Hülye lenne elválni, és még ki is éli magát abban, hogy beléd rúg. Nem jó apa, ebben sem számíthatsz rá.
Fiatal vagy, találhatsz olyan férfit, aki megbecsül és szeret és apja lesz a kislányodnak.
válasza:Nálunk is hasonló a helyzet, bár ez tudom, nem nyugtat meg, tán annyira hogy vannak sorstársaid. Szerintem is légy erélyes. Ideiglenesen rossznak tűnik, de másnap talán már ő is odafigyel, feltéve, ha némi IQ-ja is van. Egy kisgyerekkel a férfiak nem nagyon tudnak mit kezdeni (én nem bírom nézni, ahogy kiabál a kisbabával, azért mert üvölt.) Viszont nézd a jó oldalát! Nem szól bele a gyerekkel kapcsolatos témákba... nálunk folytonos hiszti van, hogy miért adok neki kiegészítésként tápszert (persze már minden orvos lehordott, h éhenhal a gyerek, olyan sovány), hogy miért nem hagyom sírni (miért hagynám, ha tudom, hogy mi baja, inkább megoldom) stb. Én meg megőrülök, hogy hétvégén amikor itton van, felébreszti, hogy most akkor játsszanak, és nem érti, h miért sír... hiába mondom neki, h jóllakottan játszon vele, de akkor inkább számítógépezik... Szóval ez már jó hír szerintem, hogy legalább Te döntesz a gyerekdolgokban.
Az anyagiak... nálunk az ő bankszámlájára megy a TGYÁS, ellenben engem letiltott a hozzáférésről... szóval könyöröghetek mindenért, inkább én nem veszem meg a kaját magamnak, h fussa tápszerre. Amikor beteg vagyok, csak nevet. Szerinte a szülés sem volt fájdalmas... pedig benn volt, de szerinte túljátszottam... (még a nőgyógyász is azt mondta, hogy nem szabadna hangot adnom...) Szóval jobb helyzet, hogy némi önálló jövedelmed van.
Egyrészt örülök, hogy egy hozzászóló sikeres házasságról beszél 10 év után... ami azt jelenti, hogy van kiút. Én néha úgy látom, h beadom a bölcsibe, h legyen pénzem, elválok, hogy legyen gyerektartás... és bizonyos esetekben érthető is, például első alkalommal, amikor a gyerekre kezet emel...akkor találsz jobb apukát is... de szerintem érdemes erélyesnek lenni, megmondani neked, hogy erre és erre szükséged van... stb. Ha nem érti meg, közöld nyugodtan, h külön utakra mész, mentek. A kislánynak mindenképp! Nagyon jó, hogy imádod. Gondolj bele, legalább ennyi haszna volt az emberednek, hogy egy egészséges, imádnivaló gyereket produkált (hány embernek nem sikerül:)
válasza:Az emberek nem ok nélkül olyanok, amilyenek. Okkal olyanok. Csak sokszor ez az ok nem nyilvánvaló. Máskor nagyon is az, ám én sem mindig veszem észre, ami pont az orrom előtt van, és ahogy én látom, mások is vannak így ezzel.
Ebből nekem az következik, hogy neked döntened kell. Ha úgy döntesz, kitartasz mellette, és egyben a mostaninál jobb életet is akarsz magadnak, akkor ezzel munka lesz. Nem is kevés. Kideríteni, mitől ilyen, és változtatni. A másik embert nem tudod megváltoztatni, tehát a változtatást úgy kell érteni, hogy elsősorban magadon változtatsz, ettől megváltozik kettőtök viszonya, és ennek következtében változhat meg ő. Más, rövidebb, könnyebb utat én erre nem tudok. Ez egy nehéz út, ám a válás sem könnyű...
Köszönöm.
Igen a válás sem könnyű, de együtt maradni sem. Hogy ő miért ilyen? Mert állítólag én nem vagyok jó semmire, még szexre se.. CSak akkor azt nem értem, máskor meg miért ezen megy a vita, hogy ő szeret és szeretkezni szeretne, nem csak egymás mellett feküdni az ágyban. Egyébként teljesen mindegy, mert, akkor is kibírhatatlan és undorító velem, ha minden este vagy délután felveszek neki valami szexi cuccot és utána szeretkezünk egy jót. Csak a sok megaláztatás, meg beszólás elűzi belőlem azt, hogy kívánjam!!! Ezt is elmondtam már neki, de lesza..ja. Most is beteg vagyok, majd megfulladok a köhögéstől, na ez se érdekli, a gyógyszereket is alig tudtam kiváltani, amit az orvos írt. Azt se tudja, hogy mi van velem és a kislánnyal, amikor ő dolgozik, mert nem minden nap dolgozik. Hazajön, köszön a kicsinek, rajtam meg keresztülnéz. Hát így hogy is várjam haza??Annyiszor estem pofára, mikor vártam, kedveskedtem... és ő meg csak beszólogatott, nem foglalkozott velem, azt mondta ő nem számít itt semmit, senki se várja. Holott én várnám, de kiszámíthatatlan és több bunkóságát már nem akarom! Így hát, ha hazajön este, mindent megtalál, megmondom neki mi hol van és kész, megyek a gyerekhez vissza.
Tehát nem értem miért ilyen, mert nem vagyok elhanyagolt, csinos vagyok, sokan megfordulnak még most is utánam. Tehát ez se kéne probléma legyen. Igyekszek a kedvében járni, mert nem akarok veszekedni, de mindenbe beleköt!
Nos a szex. Nálam változó az étvágy, ahhoz, hogy legyen kedvem és akarjam őt, le kell tenni valamit az asztalra, vagyis normálisan, emberségesen bánni velem. Szeretek szeretkezni, de ha lehord mindennek, valószínú nem fogok rá vágyni. Ezt is tudattam vele. De ez sem érdekli, ő tök normális én vagyok a kis hülye kényes.
Hogy szeret-e? Azt állítja igen. CSak ha így is lenne, nem tudna ilyeneket velem megtenni, hogy direkt szarban hagy(elviszi az összes pénzt, nincs itthon semmi kaja, még tojás se, közli oldjam meg valahogy, ahogy akarom a kicsi etetését! Na ez is milyen kedves húzás). És ez is, hogy mindig az orrom alá dörgöli, hogy majd én kifizetem ezt és ezt, mert ő ugyan nem! Volt már olyan is, hogy nem mostam, mert mondta, hogy minek mindig mosni. Akkor meg az volt a baja, hogy nem volt gatyája!:D Csak röhögtem és odavágtam, hogy te mondtad, hogy ne mossak állandóan, én nem mostam 4 napig és tessék mi lett! Azóta ez már nem téma.
Sok minden gonoszságát utólag már megbán, de akkor is megtörténnek és ezeket nem lehet csak úgy elfelejteni.
Összecsiszolódni? Hát lehet nem is akarok, csak egyedül nem tudom hogyan boldogulnék a bébikémmel. :( Pedig ezt tenném a legszívesebben.
Sajnálom, aki írta, hogy milyen a férje vele és nem becsüli, átérzem. Nálunk is ez volt és ez is van. Nekem is ismerős, hogy nem tudok mit enni, már terhesen is sokat koplaltam, no nem azért mert nincs pénz, hanem azért mert nem kaptam! Nevetséges. A férfi persze kocsikázhat, cigizhet, sörözhet, aludhat... A feleség meg csak üljön otthon(persze terpeszben), legyen rend és minden,tegyen a férje kedvére, de nehogy merjen valamit is enni, mert az pénz! Hát még ha elmenne otthonról valamelyik barátnőjével?!
Undorító ez a mai világ. Látom máshol is ez van, nem újdonság ez a sors másnak. Ez elkeserítő!! Még hogy a szülés semmi!! Na azt a faszit megszorongatnám a golyóinál, aki ezt állítja!
Önző, barom, egoista, szexista, nulla férfiak vannak! Sőt a férfi szó nem is illik rájuk. Tisztelet a kivételnek, mert vannak igazi férfiak is, csak nehéz rájuk találni. :)
válasza: válasza:"Mert állítólag én nem vagyok jó semmire, még szexre se..."
Amikor azt mondtam, tudd meg, mitől ilyen, nem arra gondoltam, hogy mit mond ő? Van valami oka, hogy ilyen, ilyenné vált, amit egyáltalán nem biztos, hogy a te hibád, sőt valószínű, hogy már korábban ott volt ennek a gyökere benne, amikor még nem is találkoztatok. A te részed ebben "csak" annyi, hogy hagytad ide fajulni. (Ez is komoly hiba, de sokan beleesünk.) Szóval megértem, ha keseregsz, csak ez nem megoldás. Sőt azt is megértem, ha el akarsz válni. Én annyit tudok erről mondani, hogy a lelki, pszichés okok ott vannak minden emberi sors mögött. Nem könnyű meglátni, főleg, ha nem is akarjuk látni. Ettől még ott vannak, munkálnak mindenkiben. Ha felismered, talán megoldást is találsz. Nem biztos, hogy az a megoldás számodra jó. Lehet az is, elfogadhatatlan. Akkor is el fogtok válni. Viszont nem lesz bűntudatod tőle, mert akkor te mindent megtettél, amit lehetett.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!