Van olyan ember aki fél a házasságtól és az azzal járó kötöttségektől, attól függetlenül, hogy megtalálta élete párját?

Igen, én ilyen voltam. Belementem az esküvőbe, de előtte pár héttel olyan páni félelem fogott el, mint még soha. Vőlegénynek elmondta töredelmesen, ő mosolygott egyet és mondta, hogy semmi gond, bármikor el tudunk válni, egy szavamba kerül csak, de le is fújhatjuk az esküvőt, ha szeretném.

Ettől úgy megkönnyebbültem, hogy soha többet nem jött elő ez a szorongás :)

Viccesen hangzik, de tényleg ez az egy mondat okozott bennem 180 fokos fordulatot.

Én!

De nem félelemből, hanem bölcs előrelátásból!!

Mióta olvasgatom az itt írogató nőneműek írásait/válaszait,

ez csak erősödik bennem!

Véleményem szerint, ha valóban az élete párját találta meg, akkor erősebb a hozzátartozás vágy és az elsöpri a félelmet- sőt éppen az a lényege, hogy együtt akar lenni vele.

Boldogok, ha egymás közelségében vannak..és így akarják leélni az életüket.

Ez a fajta kötöttség inkább édes, mint félelemmel teli. . .:)

Nézd! Mindenem meg van, és azon vagyok, hogy meg is maradjon.

Nem hiányzik nekem egy nő, akinek esetleg jobb az ügyvédje és majd kiforgat mindenemből...

"emberben ne bízz"

amúgy aki nem a másikra alapozza az életét, aki a másik nélkül is simán elélne, meg lenne, ők azok, akik nem félnek és valódi szeretetből/szerelemből házasodnak - mert tulajdonképpen a másikra nincs szükségük, csak a szívüknek van.