"Úgy rontod el az életed, ahogy akarod. " Ti mit gondoltok, ehhez a mondathoz milyen érzelmek párosulnak általában?

apátia

Szerintem ez azt jelenti, hogy véleménye szerint orbitális hibát követ el a másik, de mivel nincs az az érv, amivel meggyőzze, majd utólag leesik neki, amikor már késő lesz.

Teljes lemondás a másikról.

Az ember,ha ezt mondja,akkor jól tudja,hogy a másik élete legnagyobb hibáját követi el..de azért utoljára általában jelzésképpen ezt a mondatot sokan elsütik..hogy talán ettől észhez tér a másik..amennyiben nem tér észhez,akkor biztos besértődik.

Én még soha nem mondtam ilyet senkinek. Ellenben nem anyám folyamatosan ezt szajkózta, amikor 18 évesen elköltöztem tőle, amikor ott hagytam a jogot, mert rájöttem, hogy nem az én pályám és nem érdekel, sőt akkor is azt mondta, amikor vettem egy kutyát. Nálam ennek a mondatnak semmi jelentősége nincs, mert amikre megkaptam ezt az "úgy rontod el az életed, ahogy akarod" ezek voltak életem legjobb döntései, amiknek a következtében most boldog vagyok. Amikor anyám ezt a fejemhez vágta többször is, én dühöt és csalódást láttam a szemében. Nem rám volt dühös, és nem miattam volt csalódott, hanem maga miatt, hogy ő nem merte megtenni azokat a lépéseket, amiket én megtettem. Ő nem mert ellenkezni a szüleivel, nem azt csinálta amit ő szeretett volna, hanem amit a szülei szerettek volna. Anyám pedig azt hitte, hogy ez a helyes, és engem is így kell nevelni. Szerencsére én kiálltam magamért, ő pedig nem tudott semmi észérvet mondani arra, hogy miért ne tegyem meg, csak azt hajtogatta, hogy mert nem, mert nem... És amikor a végén belefáradt, akkor vágta a fejemhez, hogy jó, akkor úgy rontsd el az életed, ahogy akarod. Tökéletes életem van! :)

A tehetetlenség érzése. Mikor bármennyire is szeretne, nem tud mit tenni egy olyan dolog ellen, ami szerinte a másiknak nagyon rossz lesz.