Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Veletek is volt olyan már, hogy nem bírtatok vagy csak nagyon nehezen "elfelejteni" valakit, nem gondolni rá?
(úgy, hogy nem voltatok együtt, csak nagy hatással volt rátok + alapjáraton nem vagytok könnyen sérülhetőek, de amikor megesik ritkán, hogy komolyabban megérint titeket egy személy, akkor nagyon bennetek marad)
A kérdésem önző célja csupán annyi, hogy ne érezzem magam egyedül, amiért nyomorultan érzem magam.
Úgyis tudom, IDŐVEL elmúlik majd, még ha nehezebben is, mint ahogy lenni szokott. Sajnos sokat ront benne, hogy jó ideje nem okozott nekem ez gondot (évek), és most újra átélni az érzést elég keserű, pedig úgy gondoltam, hogy megedződtem már ehhez. A legzavaróbb tényező, hogy NEM voltam szerelmes, nem is lettem, ennek ellenére valahogy nem megy ki a fejemből. (nem minden nap gondolok rá, de elég gyakran eszembe jut és idegesítő...)
Veletek is történt hasonló mostanában?
válasza:
válasza:Nem múlik el semmi idővel, mivel idő nem létezik.
Amikor egy gondolatot folyton pörgetsz a fejedben, tehát folyamatosan figyelsz rá, akkor ahhoz a gondolathoz (negatív) érzelmi energiák kapcsolódnak, ami a testedben tárolódik. Minél nagyobb ennek az érzelmi energiának a sűrűsége, annál többször jön elő a hozzá kapcsolódó gondolat. Amikor figyelmedet a gondolatok közötti résekben, tehát a csendben tartod, akkor ezek az érzelmi energiák elkezdenek feloldódni, míg végül nem marad egy sem, így ezután a folyamatos gondolkodáson keresztül nem hozol létre többet, és nem fogsz gondolkodni semmin. Persze az elmédet ezután ugyanúgy tudod használni, csak sokkal hatékonyabban, mivel a figyelmedet többé nem az önkéntelen és felesleges gondolkodás fogja lekötni, hanem a képes leszel annak 100%-ával az adott feladatra koncentrálni, ami épp előtted van.
Ez egy ördögi kör, mert az energia táplálja a gondolatot, amit el akarsz felejteni, és a gondolat még nagyobbra duzzasztja az energiát.
Szóval a te választásod, hogy mikor "felejted" el. Figyelmedet minél előbb a gondolatok közötti résekbe viszed, annál előbb fogsz megszabadulni a téged korlátozó, testedben raktározó érzelmi energiáktól.
válasza: válasza:"Szerintem még azt sem tudja minek gondol ennyiszer valakire,aki iránt nem érzett semmit,nem még hogy a gondolatok közötti résre tudjon kincentrálni."
Ez a kijelentés paradox, mert a tudatlan azonosulás és az önkéntelen gondolkodás eredménye, hogy nem koncentrál a gondolatok közötti résekbe. Az egyetlen, amit az ember bármilyen tudatállapotból képes megtenni és gyakorolni, az a gondolatok közötti résekre figyelés.
Köszönöm a válaszokat!
Egy szóval nem mondtam, hogy semmit sem éreztem, csak annyit, hogy nem voltam szerelmes. Nyilván kedveltem, de nem olyan mélyen, EZÉRT nem értem, hogy miért okoz gondot a "felejtése".
Nem gondolok rá folyamatosan a nap 24 órájában, de egy héten többször, mint jól esne.
Illetve nem első kiszemelt egyáltalán :D
válasza: válasza:Pedig van ilyen, én átéltem. Én egy idealizált tagba voltam szerelmes, utólag visszagondolva még mindig LÁTOM a hibáit és TUDOM, hogy milyen, de valamiért évek után is ha rágondolok, úgy érzem nem engedtem el.
Talán inkább az az érzés hiányzik, amit akkor éreztem, mikor vele voltam. Szóval nem ő, hanem amit kiváltott belőlem,- mert azóta senkinek se sikrült.
Szóval az idő francokat se csinál, én elástam ezt a személyt mélyre, nem gondolok rá, csak ritkán már, de ha szembejönne velem az utcán lepetéznék. Még mindig. :D
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!