Belefér a kapcsolatba a hazugság?

Nagy problémát jelent a kapcsolatomban az őszinteség-hazugság kérdése...

3 évig csodálatosan teljes bizalomban éltem a barátommal, míg egy nap véletlenül felfedeztem hogy hazudott valami egyébként nem túl jelentős dologban. Engem sokkolt ez az élmény, hogy ő szemrebbenés nélkül hazudott valamiben, mert kellemetlen lett volna elmondania és tudta, hogy rosszul esett volna. Én nem vagyok ilyen. Az egy dolog, ha valami nem jön fel és nincs jelentősége, ezért nem mondom el. De az, hogy kifejezetten hazudok, mert az egyszerűbb (neki), az nekem egyszerűen nem oké.

Amikor ezt megbeszéltük, azt mondta, hogy most már tudja, hogy nekem fontosabb az őszinteség, és inkább hallok valamit, ami nem esik jól, mint hogy hazudjanak nekem. Megnyugodtam, de a bizalom megtört. Onnantól kezdve gyakran kúsztak belém gondolatok azzal kapcsolatban, hogy vajon miről hazudott vagy hazudik még? Sosem tudhatom...

Eltelt azóta pár hónap. Azóta is többször feljön az őszinteség kérdése, de már nem azt mondja, amit akkor... Azt mondja, hogy mindenki hazudik, és nem érti, hogy nekem hogy lehet ezzel problémám.

Én azt mondom, hogy szerintem az, hogy úgy érzi, hogy inkább fabrikál egy hazugságot, mert mondjuk én nem tudom jól kezelni az igazságot, vagy azért, mert neki az úgy egyszerűbb, sok problémára utal. Bizalom hiánya, vagy az, hogy szerinte problémás vagyok, ezért jobb egy kamu, de hazug történetet kreálni, mint megmondani az igazat.

Szerinte meg ez így van jól, és nem tudja megígérni, hogy nem fog hazudni a jövőben.

Én ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Honnan tudhatnám akkor, hogy mikor érzi úgy, hogy hazudni kell? Miért nem tudja megígérni, hogy ha nekem fontosabb az igazság, akkor egyszerűen nem fog hazudni?

Ti hogy vagytok ezzel az őszinteség / hazugság témával?