Miért pont 25 felett ciki szűznek lenni?

Ja és amit leírtam... aki nem rázódott ebbe bele az évek alatt, és 25 évig egyedül volt annak egy felnőtt kapcsolat kész horror, akkora stressz.

Főleg, ha szorongó, görcsös, introvertált az illető...

A 25 év megszokott görcsös, merev rutinjai helyett, minden felborul. Ki kell menni, emberek közé, eseményeket szervezni, taloraesetten és határozottan menedzselni a dolgokat férfiként.

A megszokott magány helyett valaki állandóan ott lesz és ez olykor nyomasztó tud lenni. Rettegni fogsz, hogy vajon mitől fog lelépni, hiszen egy unalmas életed van, amibe hol fér bele egy másik ember?

A közös programok megterhelőek, hiszen magadtól soha semmit nem csinálsz emberek között. Durván ki kell lépni a komfortzónádból, minden újdonság... az újdonság pedig szorongáskeltő.

Ahelyett, hogy várnád a randikat, gyűszű méretűvé szorul össze a gyomrod, mert melegítőben zsíros hajjal nézted eddig a Narutót, most meg emberek közé kell menned.

Vagy találsz olyat, akivel együtt nézhetitek melegítőben a Narutót, (ez a ritkábbik eset, vagy bizony le kell adni a mércét), vagy megöl a szorongás.

Netalántán összejössz egy számodra vonzó lánnyal, aki virgonc és életrevaló... szerinted elég neki hogy te nem csinálsz semmit?

Melegítőben, kócos hajjal is szeretnie kell... ez itt a probléma. A teljes énedet szeretnie kell az összes hibáddal együtt.

Nézzetek magatokba, mi az amit igazán, hosszú távon szeretne bennetek egy lány? Főleg közös pontok, programok, gondolatok, tervek... mitől válsz érdekessé a számára?

Nem olyan egyszerű ez... és higgyétek el, még az átlagos, kevésbé jó nők is baromi válogatósak... mert megtehetik. Vagy inkább nem randiznak... hát még a csinosabb értelmes lányok. Mi az ami miatt téges választana, mikor hetente 1-2-3 randiajánlatot kap belevaló, felnőtt ereje teljében lévő férfiaktól?

Nem azért mondom, de ez a két hozzáaszólás is elég általánosra sikerült. Én arra lennék kíváncsi, hogy hogyan néz ki egy ilyen példa a valóságban. Van most 2 ismerősöm, akik kb. mostanában találtak maguknak párt (hoszonévesen először), és látszólag semmi problémájuk sincs, meg nekem se mesélték, hogy balhéztak volna valami miatt mióta együtt vannak.

Szóval én konkrét élethelyzetekre lennék kíváncsi, hogy egy 'tapasztalt' valaki miben másabb annyival annál, akinek ez az első kapcsolata. Pl. mittudomén, nőnapra a tapasztalt emberünk felkészül valamilyen ajándékkal, míg a tapasztalatlan egész nap gépezik és elfelejti. Bár ez hülyeség, mert ez nem 'tapasztaltság' függvénye. Szóval valami ilyesmi példákat örülnék, ha írnál.

Nincs értelme esettanulmányokat hozni, bár megtehetném.

Egy általános szorongó 25 feletti otthonülős szűz fiú és egy felnőtt érett nő igényeiből indultam ki. Hidd el, ez a realitás.

Persze egyénenként hatalmas különbségek vannak. Barátnőt nem olyan nehéz találni amúgy. Viszont olyat is, aki elbűvöl minden téren és lehoznád érte a csillagokat... na olyan nekem pl max 1-2 volt a sokból. Ha ez viszont nincs, akkor inkább nem vagyok kapcsolatban.

...És nem plázacicákra gondolok, hanem érdekesebb, intelligens lányokra.

Ez simán velem történt meg.

5-6 évet hagytam ki a randizásban az egyetem és a munka miatt... egy nagy csalódás után.

Azt követően rögtön az első lánnyal ez volt. Baromira elszoktam az egésztől. Kialakult egy magányos farkas életmódom, amibe egyszerűen nehezen illesztettem bele egy kapcsolatot.

Hamar vége is lett, mert érezte rajtam a bizonytalanságot.

Cimbim ugyan így járt... 2 évig nem járt senkivel, és ósszejött egy helyes és okos lánnyal. Viszont ő is nehezen köteleződött el ennyi kihagyás után és úgy érezte nem tudja a csillagokat lehozni a lányért.

Ezt megérezte rajta a lány (27 éves nő inkább), otthagyta azonnal, hogy neki nincs ideje már időt húzni ilyen bizonytalan éretlen "világfikkel".

Mondom, próbálj randizni pár 25 feletti nővel... majd megérted. Ők már nem gyerekek, hanem nők, komoly célokkal. Nem egy éretlen kisfiút keresnek.

A fóbiákat le lehet győzni, ezért mondom hogy edzeni kell.

Barátokkal ide-oda menni. Emberek közé. Progrokat csinálni. Megismerni új embereket.

Vagy mit gondolsz, ha emberiszonyod van... és 5 perc után agyonfeszenged magadat ha valakivel kettesben kell lenni... majd hogy fogod érezni magadat, ha heti 3-4 napot találkozol egy lánnyal és közös programokat csináltok?

Vagy mit gondolsz, hogy olyan mint egy hús amit leakasztasz a frigóból, megdugod és visszaakasztod...aztán mehetsz Minecraftozni?

... de tényleg kérdezem, mi az amibe beleszeret egy nő benned? Mitől válik érdekessé a személyiséged?

Ezt kell átgondolni magatokban.

"Vagy mit gondolsz, hogy olyan mint egy hús amit leakasztasz a frigóból, megdugod és visszaakasztod...aztán mehetsz Minecraftozni?"

:Ddd

Ez igaz...

Én 27 évesen prostival vesztettem el. Már bem bírtam tovább a megalázást.

Jó döntés volt, nem szexuális téren, hanem pszichologiailag. Lett barátnőm hamarosan, és pontosan ezeket éltem át. Annyira gyereknek éreztem magamat, és nagyon féltem mivel szúrhatom el az egészet a bénaságommal. Eléggé visszahúzódó voltam korábban. Antidepresszánssal is kezeltek, általános szorongással és korábbi pánikbetegséggel. Nagyjából gyógyultnak mondhatom magamat, de egy intim kapcsolat nagyon sok volt. Teljesen összeomlottam annyira szorongást okozott maga a kapcsolat. Lefeküdtünk, jól is ment szerencsére és végre nem éreztem magamat egy szánalmas féregnek 27 év után :D Minden mással volt a gond, neki komoly kapcsolatai voltak meg elvárásai. Az a gond, mivel én se jártam nagyon sehová, ő viszont közös programokat akart... mozi, színház, múzeum, fürdő, autós kirándulás.

Eddig otthon kockultam, gépeztem, sorozatot néztem, dolgoztam (jól keresek amúgy mérnökként) Ez volt az életem. Legszívesebben otthon ölelgettem volna, meg filmeket néztem volna vele. Utálom a tömeget és az embereket is...dehát ez nem élet, hanem egy nagy szar.

Meg kellett erőltetnem magamat minden nap, és ez meg is látszott. Egyből levágta, hogy egy unalmas lúzer vagyok valójában.

Alap dolgokra képtelen, amire egy normális belevaló férfi meg igen. Miután szakított akkor határoztam el hogy tudatosan megváltozok. Ez csak egy kései szűz gyengeség, lúzerség.

Fokozatosan lehet rajta változtatni. El is kezdtem szépen a változtatásokat, jó tanulság volt. Viszont a fejemet verem bele a falba, hogy eddig ilyen szánalmas életet éltem.vége a fiatal éveknek :(