Ezen hogy feldolgozni lelkileg, ha egyáltalán fel lehet?

Talán ebbe a kategóriába illik a legjobban mivel +18-as.

Gyerekkoromban az apám molesztált. ( lány vagyok.) Anyám tudod róla mert rájött de nem tett semmit. Később apám annyira beivott, hogy jöttek a fehér egerek és az ufok, és meg akart folytani. Orromból számból dölt a vér.. Anyám ekkor rakta ki. Elválltak. Ház felét ki kellet fizetni, Anyám elvette a fizetésemet, és abból lett kifizetve részletekben. Amikor megkérdeztem őt, hogy miért engedte hogy ezt tegye velem? A válasza az volt, miért hová menjek gyerekkel a híd alá? Ha nem tudom feldolgozni, akkor menjek pszichológushoz. Az anya kötelessége megvédeni a gyermekét. Az áldozatra azt mondani, hogy te vagy a hibás? Nemtudom semmibe se nézni. Kifizettem a ház felét. Bezárt a gyár, szinte az egyetlen a környéken ahol laktunk. Így jött a munkanélküli. Ahhoz hogy boldogulni tudjunk el kellet költözni másik városba. Hitelt kellet felvenni. Már megint fizethetem a hitel. Soha nem volt párkapcsolatom. Kb Húsz évesen kezdtem önfejlesztési videókat nézni. Azt gyakorloltam évekig. Hogy ÉN vagy. Van saját akaratom. Van saját hangom, amivel meg kell hogy bartákozzak. Van saját véleményem. Lehet saját véleményem. Most már középkorúan itt vagyok anyámmal egy fillér nélkül. Néha rá se birok nézni. Szerinte én vagyok a hibás.. Elegem van, hogy mindenért a mai napig veszekszik velem. Például, hogy ne igyon bele a bögrémbe. Mit tegyek? Elköltözni a hitel véget nem lehet, mert nem marad semmi. Az egész életemből nem marad semmi... Légyszíves a negatív kommentektől kíméljetek nincs rá szükségem.