Miért hiszik egyesek, hogy a nők 35-40 felett is bármikor teherbeeshetnek?

Getziben az egészség, végem van.

"És most miért ilyenek a pasik, hogy lasszóval kell őket fogni?"

Szerintem pont azért, mert a kérdésed is a nőkre van kiélezve. Nekik folyton mondják, hogy ketyeg az óra meg minden, a férfiaknak meg haverok, buli, fanta. Én is láttam azt a cikket, hogy a 40 alatti férfiak 70%-ának nincs gyereke. Nem hiszem, hogy azért, mert nem akarnának, persze ilyen is van, csak egyszerűen az emberek nem beszélnek arról, hogy a férfi nemzőképesség is romlik az idővel, és mindenki örökéletűnek hiszi magát. Pedig az átlag 40-es magyar férfi nem úgy néz ki, ahogy elképzeli, és az egészségi állapota sem olyan, amilyennek szeretné.

Ha nekik is mondanák, hogy gyerünk haver, ketyeg az óra, fogyatékos gyereked lesz, akkor aki szeretne gyereket és normális apja tervez lenni, hamarabb megkomolyodna. Amíg azt tolják nekik, hogy 60 évesen is lehetsz apa, addig gyerekek maradnak.

Velem kegyes volt a sors, mert a húszas éveim elején már kétgyermekes anya lettem. Nagyon korán megtaláltam életem párját, később szültem 30 év 41 évesen is (ugyanaz az édesapa).

Egyrészt valóban sokkal könnyebb fiatalon szülni - fizikailag, idegileg, lelkileg, minden tekintetben gyorsan regenerálódik az ember. Másrészt nem mindenki olyan szerencsés, hogy fiatalon szülővé tud válni. Ennek a legkézenfekvőbb oka, hogy nincs kinek szülni, de ismerek olyan párt, akik hosszú évekig próbálkoztak, végül lett gyermekük, de kicsúsztak az "ideális" életkorból.

A leggyakoribb probléma, hogy nagyon sok fiatal nem mer vállalni gyereket, mire pedig szeretne, már nem jön össze vagy az éppen aktuális kapcsolatban vállalja, amely lehet, hogy nem alkalmas a gyerekvállalásra. És sajnos sokkal több olyan férfit ismerek, aki nem akar gyereket, mint aki szeretne családot alapítani.

#31. Nálunk ugye nem jár egészségügyi kockázatokkal vagy bármi diszkomfort érzéssel, egy terhesség kihordása vagy egy szülés, szóval mi "beszoptuk" a 60-at, de lényegében nemzőképesség szempontjából és szülői funkciókban nyilván érvényesül ugyan az, mint a nők esetében.

32/f

"És most miért ilyenek a pasik, hogy lasszóval kell őket fogni?"

Erre írtam a 31-es válaszomat, oda is bemásoltam, ezt a kérdező kérdezte.

Kérdező, én meg azt gondolom, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy mikor szül, vagy nem szül gyereket.

Ha túl korán, akkor felelőtlen, mert ugye "mire" szült, miért nem tanul inkább. Ha a karrierje csúcsán, és esetleg bölcsibe adja a gyereket, hogy ne törjön ketté a karrierje, amiért dolgozott, akkor nemtörődöm sz-ranya "szintén "minekszültazilyen"). Ha nem akar a férjétől függeni, és egzisztenciát teremt magának gyerekvállalás előtt, akkor megint csak mit képzel, vén banyaként majd beteg lesz a gyereke.

Közben pedig apát is kellene találnia annak a gyereknek, egy olyan apát, akivel jó esetben ő is szívesen leéli az élete hátralevő részét, és aki nem pattan meg félrek-félni az első terhességi stíra, plusz kiló, vagy a gyerek által átordított éjszaka után.

Tudod kérdező, az apáknak sokkal de sokkal könnyebb a helyzetük. Ha valami nem klappol, és válásra kerül a sor, akkor legfeljebb fizetnek némi gyerektartást, de a szabadságuk megmarad. Kétheti egy hétvége, ami kötött, és ennyi.

Egy nő viszont, onnantól, hogy anya lett, teljesen más helyzetbe kerül. Leamortizálódik testileg-lelkileg, ő az, aki az első évben alig alszik, ő az, aki non-stop ott kell, hogy a gyereke mellett legyen. Ő az, aki után kiabál a gyerek az első 10 évben napjában ezerszer, és ő az, aki ha véletlenül válásra kerül a sor, egyedül marad ezzel az egésszel, és nehezített pályán kell újrakezdenie, különben ismét megkapja, hogy sz-ranya.

Én azon csodálkozom, hogy mindezek ellenére még szülünk egyáltalán. És mindenkinek, aki nagy pofával beleugat abba, hogy ki mikor, kinek, mennyit szül, vagy hogy egyáltalán szül-e, pláne ha pasi az illető, azt üzenem, hogy majd akkor nyilvánítson bármilyen véleményt, ha valaki kérdezi. Addig meg rohadtul semmi köze hozzá.