Akiknek nagyon rosszul sült el életük első párkapcsolata, hogyan és milyen hamar tudtátok túltenni magatok rajta?

Első komolyabb kapcsolatom, sajnos elég rosszul sült el. Borzalmasan sok rossz dolgon mentem keresztül és igazából nagyon rossz időben választottam azt, hogy legyen valakim.

Másfél évig voltunk a lánnyal, viszont nagyon nyomorultul viselkedett és emiatt sokszor kiabáltam, veszekedtem vele. Habár ennek ellenére, még is szerettem, és kitudtam volna tartani mellette.

Ő dobott ki végül, nyomás hatására.

Belebetegedtem. 5 év telt el, mióta kidobott.

Öngyilkos akartam lenni, az első pár hónap után.

Végül nem jött össze, de nagyon tönkre mentem.

Azóta nem is ismerkedtem és nem is volt senkim.

Ő velem ellentétben, hamar elkezdett ismerkedni, mellettem nem voltak barátai, sokan lenézték és csak csesztették.

Neki kb 1-2 hónap után már volt egyből valaki.

És igazából folyamatosan pasizott utána.

Mit jelent a "nagyon rosszul sült el"? Meg nem vert soha, nem kényszerített olyan helyzetekbe, amiket nem szerettem volna, alapvetően mindig jól bánt velem. Annyi csak, hogy elmúlt a szerelem részéről és megcsalt, de utána egyből szakított. Én ezt értelemszerűen borzasztóan éltem meg, de azért ennél nyilván vannak rosszabbak is. Elég sokáig gyászoltam a kapcsolatot, majdnem hogy kétszer annyival tovább, mint ameddig egyáltalán együtt voltunk, de azért nem zárkóztam be (ebben nagyon sokat segítettek a barátnőim), igyekeztem ismerkedni, folytatni tovább az életem, haladni előre és nem hagytam, hogy életem első csalódása örökre megnyomorítson. Vigasztaljon a tudat, hogy lesz még több csalódásod is.

Egyébként miután kelően meggyászoltam a kapcsolatot és már nem hasonlítgattam mindenkit az exemhez egészen hamar találtam normális pasit akivel boldogan együtt tudtam lenni, mindenféle problémák nélkül. Attól még, mert egy megcsalt, a másik nem feltétlenül fog ugyanúgy átverni.