Legyek így a gyereke apja?

Ha akkor is így gondolja, amikor aktuális lesz, akkor ne.

Viszont alapból csak erre alapozva szerintem nem kell rögtön kidobni a kapcsolatot az ablakon. Nekem személy szerint rengeteget változott a párkapcsolatról, anyaságról alkotott képem 18 éves korom óta már mostanra, 3 év alatt is - igaz, ennyire soha nem is terveztem ősanya lenni. Talán addigra ő is többet tapasztal, magabiztosabb is lesz, stabil, saját világképet alakít ki. Ha akkorra sem egyezik a véleményetek (vagy esetleg úgy gondolod, hogy ő már nem fog változni), akkor is beszéljétek meg előbb, aztán ha nagyon nem megy, jobb, ha elválnak útjaitok.

Amikor ezt mondja, akkor te mit csinálsz? Hallgatsz és bólogatsz? Vagy elmondod a saját véleményed? Neki is mondod ezeket a félelmeket? Vagy hogy te ezt a gyerekvállalás-nevelés dolgot hogy képzeled?

Nincs azzal baj, ha beszélgettek ilyenekről. De csak akkor, ha nyíltan meritek ütköztetni a véleményeket.

Nekem az fura, hogy ő már most tudja, hogy amint lesz baba, köztetek nem lesz szex.

Sok dolog nem úgy alakult nálam se, ahogy terveztem, az első gyerek felülírt sok elképzelést, és a gyakorlat mindig más, mint az elmélet. Egy dolgot kivéve: azt tudtuk, hogy a szülés utáni hetekben is lesz szex, csak másképp, és nehéz lesz kibírni. Mi ugyanis szeretünk egymással szeretkezni, és alig várom, hogy legyen, mert én is élvezem.

Szóval most így 18 évesen ezt kellene inkább körbejárni és orvosolni, hogy miért lesz jó ürügy a gyerek arra, hogy ne kelljen szexelnie veled, és miért érzitek úgy, hogy egy szinten van az apa és a gyerek.

Normális esetben nem lesz a férfi a gyerekére féltékeny, hisz a felesége nem az anyja, nem kell az anyai figyelmen osztozni. Mindketten szülői gondoskodással fordulnak a baba felé. Két teljesen más téma. Ez olyan, mint azt mondani, hogy van egy új zene, amit szeretsz, ezért már kevésbé szeretsz csokit enni. Nem tudom, hogy érted-e, mit akarok mondani ezzel.

Na akkor én ideális lettem volna a számodra, mert

1. utáltam a gyerekeket

2. a hátamon felállt a szőr a gyereksírástól

3. nem mertem megfogni kisbabákat

4. nem akartam velük ütyülipütyülizni

5. bármelyik kiskutyával simán ütyülipütyüliztem

6. nem akartam gyereket

7. úgy terveztem, ha majd lesz, állandóan rásózom apámra, ő akart annyira unokát (anyám is bas...ztatott 19 éves korom óta, de ő már nem él)

Aztán lett egy gyerekem, a férjem kedvéért.

És imádom. Egész nap ütyülipütyüliztem vele. Ma is így tennék, de 5 éves és nem engedi, hogy egész nap csókolgassam. Állandóan köztünk alszik. Mert félne egyedül és mert amíg baba volt, egy percre sem lettünk volna nyugodtak, a légzésfigyelőn kívül mi is állandóan figyeltük, hogy rendben van-e. Arról nem beszélve, mekkora rémület egy kisbabának egyedül ébredni egy másik szobában. Elképesztően kegyetlen ember az, aki rázárja az ajtót a síró, rémült gyerekére. És nem, ez nem hisztisírás, mert annak nem engedek.

Nem veszélyes babával aludni, ha az ember megteszi az óvintézkedéseket. Amíg baba és nem kisgyerek, addig nem szabad középre tenni, a legjobb egy oldalkiságy, de közvetlen a szülők mellett.

A mellemről le kellett mondania a férjemnek, mert hónapokig ömlött belőle a tej. A szexet se kívántam nagyon sokáig, közel egy évig. De a férjem se kívánta, mert annyira fáradtak voltunk, hogy az ágyban már csak aludni akartunk. Ha egy férfi nem szorul perifériára a nagyszülők miatt, hanem apává válik, akkor nem fpgja kívülállónak érezni magát. Minden ellenére minket nagyon összekovácsolt a kislányunk születése és életünk legszebb évei voltak az első évek.

Amúgy mielőtt lett volna gyerekem, én is sokat fortyogtam azon, mi lesz, ha lesz egy lányunk és annyira fogja imádni, ahogy engem sosem. Tisztára féltékeny voltam előre. Amikor pedig lett egy lányunk, nem is tudom, hányszor gyönyörködtem abban, ahogy magához ölelte, vigyázott rá pici újszülött kor óta és a mai napig azt szeretem a férjemben a legjobban, ahogy a közös gyerekünket szereti.

Nem, ne legyél a gyereke apja! Az ilyen nő semmit nem ér. Született kihasználó. A szexetekkel pedig elégedetlen, ezt hidd el nekem. Van tapasztalatom, egy tizessel idősebb vagyok. Tudom hogy beszél az a nő, aki rendesen megkapja...

"sokáig nem lesz szex,mert velünk fog aludni,le kell majd mondanom a melléről,mert az a babáé"

Akkor mondom neked mi jut: WC pucolás, mosogatás # napi 8-12 óra meló után, és gyorsuló ütemben terebélyesedő segg (so called mother)

Mit csinálj..? Lássuk csak! Á megvan: HÚZZÁL GUMIT. MINDIG

18 évesek vagytok, szóval hacsak nem aggaszt a dolog annyira, hogy a fejedből se tudod kiverni, szerintem ne kezeld tényként azt, amit most állít arról, hogy 7-8 év múlva hogy fog viselkedni a gyerekkel és veled. Valószínűleg ő is változni fog addig, már ha időközben nem szakítotok más okból kifolyólag.

Egyébként pszichológiai szempontból az az egészséges, ha a társadat közelebb érzed magadhoz, mint a gyerekedet.