Mit tehetnék, ha nem akarja, hogy vele legyek?

Sziasztok! 3 hónapja beszélek egy lánnyal a neten. Egy chat oldalon ismerkedtünk meg, azóta szinte minden nap folyamatosan beszelünk telefonon, vagy videochatelünk. Van, hogy úgy aludtunk el, hogy egymást néztük... mindketten más országban élünk, ezért a találkozás nem annyira egyszerű. Neki elég kötött volt a munkája, és én sem tudok bármikor elszabadulni. Arról volt szó, hogy húsvét körül találkozunk, és együtt töltünk pár napot. Azt hiszem teljesen belészerettem, és egyszer buli után részegen elmondta, hogy ő is szeret engem (másnap beszéltük meg a talalálkozót). 2 hete egyik napról a másikra közölte, hogy nem akar beszélgetni tovább, és jobb, ha elfelejtjük egymást. Hát őszintén úgy éreztem magam, mint akit gyomron vágtak... megkérdeztem az okát, de csak annyit mondott, hogy nem akar távkapcsolatot. Amikor arról volt szó, hogy van szerelem, és talán komolyan is gondoljuk ezt az egészet, akkor én megmondtam neki, hogy ha élőben is rendben mennek a dolgok köztünk, és utána is komolyan gondoljuk, annyi időt adjon, még összeszedek valamennyi pénzt, és én hajlandó vagyok az ő országába költözni, ha nem is együttélésről lenne szó az elején, de már csak azért is, hogy közel lehessek hozzá... ő ezzel egyetértett, és úgy tűnt jó ötletnek tartja. Majd ugye közölte, hogy nem akar többé beszélni velem, és én se írjak neki többé... ezt így egyik napról a másikra. Előző este még együtt néztünk egy filmet a netflixen, és ugyanazt a fagyit ettük... nos 2 napig bírtam, hogy ne szóljak hozzá. Valahogy nem állt össze a kép. Mi változhatott egyik pillanatról a másikra. Fizikálksan fájt, hogy nem hallottam a hangját... elkezdtem hívogatni, mert éreztem, hogy nem mondott el mindent. Addig-addig kérleltem, még a végén sírva mondta el, hogy nemrég tudta meg, hogy beteg és addig nem akarta elmondani, vagy bármit is csinálni, még nem tud biztosat. Hasnyálmirigy rákja van, és a, orvosok azt mondták, hogy nem tudják megműteni, mert túlságosan előrehaladott. Átküldte a leleteit, amit megmutattam anyámnak, aki sebész, és szerinte is elég rossz a helyzet. Sokat beszélgettünk, és végül elárulta, hogy azért nem akart már velem beszélni, mert kemoterápia és,vagy sugár is vár rá hamarosan, és nem akarja, hogy ennek részese legyek. Hogy kopaszon lássam, "életképtelenül", és nekem is csak szenvednem kelljen mellette. Azt szeretné ha boldog lennék, élném tovább az életem és ne vesztegessem rá az időmet. Azzal letette a telefont, és azóta megint nem beszéltünk 2 napja. Nem tudom mit tegyek... vele akarok lenni, de nem engedi. Hiányzik a hangja, a szuszogása mikor alszik... megőrülök, hogy nem lehetek vele, nem szerethetem és vigyázhatok rá, amikor ilyen rossz minden... Nem térek magamhoz, mióta ismét nem beszélünk. Csak arra tudok gondolni, hogy mi lehet vele, hogy van, jól érzi-e magát. Tudom, hogy nem erőltethetem rá magam, de mégis... Nem tudom elviselni, hogy egyedül van, és egyedül kell szembenéznie a betegséggel. Ha valóban nem tudják megmenteni, és csak pár hónapja, vagy éve van hátra, én azt is vele akarom tölteni. Nem akarom egyedül hagyni... Teljesen tanácstalan vagyok. Már arra is gondoltam, hogy egyszerűen szó nélkül felülök a repülőre, és majd felhívom, hogy "Helló, itt vagyok..."

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett... de jó volt kiadni magamból. Ti mit gondoltok? Mit tanácsoltok?