A férfiak miért veszik személyes sértésnek a barátzónát?

Az ilyneknek semmit sem érsz emberileg, így nem is nagy kár értük. Csak azért hiszi ilyenkor az ember lánya, hogy jó barátok lennének, mert addig szerepet játszottak, hogy összejöjj velük. (Állítom, hogy az ilyenekből lenne az a fajta társ, aki forgatja a szemét, ha a barátnője mesélni akar a napjáról, olyan vicceket süt el, hogy a házasság csapda és alig várja, hogy kiszabaduljon otthonról, és ne kelljen a barátnővel/feleséggel lenni, de szingli sem akar lenni - mindenki ismeri a sztereotípiát...)

Aki tényleg tisztel, és nem csak azért kellesz neki, hogy elmondhassa magáról, hogy van egy barátnője, az nem puffog mint egy hisztis óvodás, aki nem kapott ebéd után csokit, hanem felnőtt ember módjára tiszteletben tartja a döntésedet.

Az meg, hogy a nők ""lelki szemetesládának"" használják ezeket a férfiakat... Így működik a nőknél a barátság. Elmondod a problémáidat a másiknak, megosztod velük az örömeidet, beavatod őket az életedbe. Miről szól a férfiaknál a barátság? Szeretik hangoztatni sokan hogy nők között nem lehet barátság, de minél többet tudok meg a férfiak közötti barátságról, az annál sekélyesebbnek tűnik.

Mondjuk az lehet, hogy a problémameghallgatás csak akkor teher a barátzónát kiáltó férfiaknak, amikor nőket kell meghalgatniuk, hiszen, mint már mondtam, a nő nem érdekli őket emberileg, és szarnak is ők nagy ívben a problémáira, csak ugye nagyon kéne egy barátnő. Annyira kell a barátnő, hogy végigülik a nő pcsogását, miközben arra gondolnak, hogy hogy kihasználja őket ez az önző nő, és ennek ellenére mégis össze akarnak vele jönni vele.

Ebben az esetben érthető, hogy miért megy ez a nagy áldozatkomplexus.

Miről szól nálunk? Mi is meghallgatjuk egymás problémáját, meg fáthasogatunk, autót szerelünk, hazavisszük a másikat, ha beszopja éjfélkor, mert nincs busz, érte megyünk a kórházba, ha nincs más, bemegyünk megöntözni a virágait meg adunk enni a kutyának, míg ő nyaral a családdal és ugyan erre számíthatunk mi is. Azokba az időkkbe, mikor ilyenbe még belementem, érdekes, a másik mindig pont akkor nem ért rá, mikor kellett volna a barátom nahát. Férfi barátaimmal meg ilyen nem volt még sose.

32/f

"Nem úgy működünk,mint ti"

Ezzel a mondattal meg is válaszoltad a kérdésed. Mi másképp működünk és nekünk ez sértés.

Nekem van néhány ilyen lány barátom, akiknél bepróbálkoztam és lepattantam, ha őszintén áll a nő egy normális férfihez, tényleg gáz, ha az beduzzog.

Ugyanakkor akad olyan is, aki a) kihasznált, b) azért jól esett neki, hogy egy férfi simogatta az egóját és szórakozott velem. Az ilyenre nem beduzzogok, hanem átnézek rajta, a továbbiakban nem létezik

" Mi másképp működünk és nekünk ez sértés."

Tedd hozzá, hogy csak az ostobáknak.

Az olyan phaszkalapok kerüljenek el jó nagy ívben, akik sértésnek veszik, ha nem akarok velük járni. Inkább az a sértő, hogy te akarat nélküli báboknak tekinted a nőket, akiket csak le kell akasztani a polcról, és ha nemet mond, akkor megsértődsz.

Kedves 13-as!

Úgy érzem, nekem is szól (2. válaszoló vagyok) a hegyi beszéd, ezért aztán én megosztom a tapasztalatomat, ugyanis én tapasztalatból írom, amit írok.

Nos én anno szerelmes voltam egy lányba. Ő visszautasított, én meg méltósággal elfogadtam. Mondhatni barátok maradtunk. Csak hogy ez a nagy barátság abból állt, hogy amíg nem volt rám szüksége, addig magasról szart rám, de mikor kellett egy balek, akkor jaj de jó volt, hogy vagyok.

Tudniillik én voltam, aki a palija helyett fizette az albit, cserébe megtűrtek, és hallgathattam, ahogy az ő külön kis szobájában kefélnek.

De még ezt is eltűrtem, de amikor én kértem egy szívességet, na azt már nem, mit képzelek én...

Szerintem semmi értelme az ilyen lány-fiú barátságnak, mert az érzések nem fognak megszűnni, a lány aktuális palija mindig riválisként fog tekinteni a barátra, szóval azon lesz, hogy kigolyózza. Tőlem is tiltottak már el csajt, mert segítségért cserébe készíteni mertem róla egy rajzot.

És nem, a férfi barátság nem arról szól, hogy egymást traktáljuk a bajainkkal.