Mit szólnál, ha a férfival akivel ismerkedsz kiderülne, hogy mentális problémák miatt a hétköznapi életben ápolásra szorulna és ez egyáltalán nem lenne felnő ameddig el nem juttok a bizalmi részhez?

A "hozzászólásom" az ő hozzáállásától függne. Ha beismeri, hogy gond van, felelősséget vállal az életéért, változtatni/gyógyulni akar, és ehhez szakszerű segítséget kér és fogad el, akkor én is támogatnám ebben a küzdelmében - távolról.

Ha pedig sikerült már jelentős és látványos sikereket elérnie, esetleg hozzámennék és tovább támogatnám - közelről.

(Tapasztalatból írom. Nem lett happyend...)

Én nehezen tudom elképzelni, hogy ne látszana az valakin, hogy rendszeres ápolásra szorul. Önellátásra képtelen, az nem tud a társadalom átlagos tagja lenni, hát még randizgatni.

Mentális problémám nekem is van. Gyógyszeres kezelést is kaptam, de soha nem szorultam ápolásra.

Én nem vállalnám más ápolását, ha hasonló mértékű problémája van mint nekem az nem probléma. De az ő terhét is a nyakamba venni nekem ártana.