Ennyire ijesztő az emberek számára a mentális betegség?

"Mindenhol a legtöbb válasz arról szól, hogy alapból Elítélik azt aki ilyen betegséggel küzdővel kezd."

Én inkább pont azt látom/tapasztalom, hogy azt ítélik el aki mentális betegséggel él/küzd. (Lényegében akkor is, ha nem befolyásolja súlyosan a mindennapokat a betegség.) Bár a legtöbb ilyen idővel javítható és tenni is kell érte, de nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbben szimplán menekülőre fogják és nem akarnak felesleges erőfeszítéseket tenni egy jó kapcsolat érdekében, ha kereshetnek mást is ahol megkímélik magukat esetleges vagy szinte biztosan felmerülő problémáktól. Bár az is lehet, hogy én fogtam ki csak olyan embereket akik nem voltak elfogadóak.

Senki se beteg mentálisan, csak azok, akik fizikailag fogyatékosok, tehát akiknek fizikailag károsodott az agyuk.

Akinek nincs ilyen elváltozás az agyában, az bármikor képes önmagát megváltoztatni, "meggyógyítani" csak döntés és akaraterő kérdése. Azért raktam macskaköröm alá a meggyógyítást, mert ez nem betegség, hanem állapot, amin képes vagy változtatni. A depresszió és a legtöbb mentális betegség csak egy illúzió. Csak félelmek sokasága. Gátak a fejedben. Minél jobban táplálod a gátat, annál nehezebben fogod legyőzni, mert ha elhiszed, hogy egy létező dolog, ami eluralkodott rajtad, akkor átvette fölötted az irányítást, és onnantól a részedet képezi, az identitásoddá válik. Akkor nem depressziós leszel, hanem te leszel maga a depresszió. Ebből csak úgy szabadulhatsz, ha kilépsz az ördögi körből.

Én nem nézem le őket, de csodálom, aki bírja.

Van mentális barátom, aki(ket) nagyon szeretek. Az egyik férfi volt, és bevallom, ha nem lett volna ilyen baja és mások a körülmények, talán nem csak barátok maradtunk volna. De ő személy szerint tényleg ijesztő volt, hidd el. :) Plusz mániás hazudozó volt, nagyokat pislogtam néha. Gondolom te is érted, hogy egy olyan emberrel nem ép ésszerű kapcsolatot kialakítani, akiről nem tudod eldönteni, mikor mond igazat és mikor hazudik. (Én sokszor tudtam, mert elég jól kiismertem, de de még így sem mindent tudok szerintem.) Pluszban néha elég meredek dolgokat is mondott nekem, maradjunk annyiban, amit nem írok le, és akkor konkrétan megijesztett. Egyébként hosszú kapcsolata volt, szóval a nője bírta valahogy.

Egy másik barátom borderline-os. Szeretem, de vele sem lennék kapcsolatba, mert erős függősége is van egyrészt, és nem nézném végig ezt. Másrészt egyszer voltam csak az egyik legmélyebb pontján ott, - és sokszor ott voltam a kvázi majdnem mindennapos mélypontjainál is-, de az az egy rávilágított, hogy ha képes annak ellenére a barátaiban az ellenséget látni, hogy a lelkünket kitesszük, egy kapcsolatban vajon milyen megterhelő lehet ez?

Skizofrén ember is ismertem, na ez is elég ijesztő volt és nem leányálom.

Depressziós/bipoláris emberrel megint csak elég nehéz tus lenni az élet, de konkrét tapasztalatom nincs, miben nyilvánul ez meg a hangulatváltások mellett.

Nem nézem le azokat, akik önként vállalják ami ezzel jár, de óriási energiát elszív az embertől, ezt valljuk be... ÉS megértem, ha valaki nem vállalja- az egyébként csak szinten tartható, de nem gyógyítható- betegségekkel járó életmódot.

Nem nézem le őket, nem tehetnek róla. Viszont ismerem magam és tudom, hogy én nem tudnék ilyen emberrel együtt élni. Sajnos volt közeli tapasztalatom többféle betegséggel is (bipoláris, borderline, nárcisztikus) a családban ill. az egyik exemmel, így sajnos tudom, mivel kellene együtt élnem és nem vagyok rá hajlandó. Számomra nincs az a szerelem, ami megérné azt a poklot, amit megéltem az ilyen emberek közelében.

Persze nem mindegy a betegség foka és az, hogy az illető tesz-e a gyógyulásáért, de még így sem hiszem, hogy bírnám.

Itt az oldalon ez nem mérvadó.

Itt minden második ember pcihiáter,méghozzá a világ legjobbja.

Pl.4-es.Kìváncsi vagyok,hogy a felsorolt ismerősei tényleg rendelkeznek e a betegséggel vagy ő diagnosztizálta őket mert mennyire menő és jó pszichológust játszani.

"2: ez nem igaz. Sok mentális betegségből nem lehet kijönni, pl a bipoláris zavarból, a mániás depresszióból, és egy nárcisztikus sem tud "meggyógyulni". Az én gyerekem autista. Nem mutatható ki semmilyen elváltozás az agyában, de az autizmus nem "múlik el". Megtanulhatja jól kezelni, palástolni a dolgot, de elmúlni nem fog.

"

Az autizmus se egy betegség, hanem egy állapot.

Ha mindenki autista lenne, akkor azokat neveznék mentális betegeknek, aki ma úgymond "normálisak".

A normális egy relatív fogalom. Attól, hogy valaki autista és máshogy viszonyul dolgokhoz, helyzetekhez, még nem lesz beteg.

Valaki pl az emberi természet részeként tartja számon a féltékenységet, szerintem pedig egy legyőzendő gát, egy állapot, amin túl lehet lépni, ha az ember elindul az önismeret és a tudatosság útján.

7-nek rohadtul igaza van.Engem egyszer egy ismerős egyszerre diagnosztizált nárcizmussal és Borderineal (nem mellesleg GYK-s 😂)

Le kéne már ezzel állni.

Mellesleg két jó barátom is Bipoláris zavaros.Semmivel nem tartom kevesebbre őket mint más embereket.Sőt.És igen mindkettővel simán kapcsolatba kezdenék (pedig az egyik fiú bakker 😂)

Nem a googlérol kell informálódni,és önkênyesen játszani a pszichológust,akkor nem lesz tele a fejetek hülyeségekkel.

Engem is Asperger-szindrómásnak diagnosztizálnának az orvosok ,ha elmennék kivizsgáltatni magam, mert a tünetek 98%-a illik rám. Még sincs szükségem arra, hogy bekategorizáljanak és úgymond rám ragasszanak egy bélyeget.

Undorító, ahogy az emberek bekategorizálnak, majd a kategória alapján elítélnek és megbélyegeznek, csak mert valaki nem olyan, mint az emberek nagy része.

Itt szoktam ezzel kapcsolatban olvasni. Sokan azt hiszik, hogy az összes Asperger-szindrómás ugyanolyan, ugyanúgy viselkedik, ugyanolyan elviselhetetlen. Pedig nem.

Ez csak egy állapot. Olyan állapot, mint az úgynevezett "egészséges" állapot. Csak azért nevezik betegségnek, mert a legtöbb emberhez képest kisebbségben vannak azok, akik ilyen aspektusból érzékelik a valóságot, mint pl én. Én egyáltalán nem tartom magam betegnek. Sőt, örülök neki, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember.

A depresszió és a többi úgynevezett "mentális" betegség is csak a valóság érzékelésének egy módja, amin az ember képes változtatni.

Én is változtattam rajta, mert rengeteget fejlődtem az önismeret által. Legyőztem a félelmeimet.