Szerintetek butaság egy ilyen "szeretetnyelv teszt" -re hagyatkozni? Nem hiszek a legtöbb netes tesztben, de ez egy kivételes helyzet, mert nagyon jól eltalálja a lényeget.

Nezd, a szeretetnyelves dolog egy manko. Annak segit, akinek magatol nem megy a parkapcsolatosdi es a masikra valo odafigyeles. Sok ember a maga kepere akarja formalni a parjat (es az egesz vilagot), de ha egy tesztben kijon egy eredmeny azt kepes elfogadni "diagnozisnak" es utana mar tud alkalmazkodni a masik ember igenyeihez. Azert a tobbseg tesztek nelkul is tudja, hogy mivel tud a legjobban a kedvere tenni a masiknak.

Ha ugy erzed neked ez tudott ujat mondani es azota minosegibb a kapcsolatod akkor szuper! Ezert hoztak letre a tesztet.

Teljesen racionálisan gondolkodó, ezotériában, Istenben és bármilyen a tudomány által el nem ismert dologban kételkedő férfiként mondom, hogy én elhiszem, hogy ez az elmélet működik.

Biztos vagyok benne, ha valakik "beszélik" egymás szeretetnyelvét, akkor jobb lesz a kapcsolatuk. Nem állítom, hogy ez önmagában elég egy jó kapcsolathoz, de segíthet annak fenntartásában és erősebbé tételében.

Nem tudom mennyire jártál utána, de én úgy tudom, hogy az öt szeretetnyelv elméletét megfogalmazó pszichológus, Gary Chapman egyáltalán nem azt állította, hogy feltétlenül két egyforma szeretetnyelvű embernek ideális együtt lennie. A könyvei pont arról szólnak, hogy hogyan figyeljünk oda a másikra, a párunkra, akinek valószínűleg más a szeretetnyelve.

Én pont ebben látom a mai világ negatív letükröződését a párkapcsolatokban is, hogy nagyon sokan egy adott képet keresnek, aki nekik pont megfelel. Még te is azt sugallod, hogy az a jó, ha a másikkal pont egyezik a szeretetnyelv, hiszen akkor nem kell alkalmazkodni, figyelni, csak követni a saját utunkat. De mi értelme van egymás mellett követni a saját utunkat, ha valójában nem kapcsolódunk egymáshoz? Mi lenne annyira nehéz abban (pláne, ha már tudjuk, hogy ez létezik), hogy felismerjük a párunk saját nyelvén kimutatott szeretetét, sőt, neadj'isten akár még a sajátunktól eltérő módon, a számára kedves módon fejezzük ki néha a saját szeretetünket? Én úgy hiszem, hogy ennyi toleranciával, és türelemmel kell lennünk a párunk felé, és szerintem szükséges, hogy aktívan tegyünk a kapcsolatunkért, együtt változzunk, összecsiszolódjunk. Egy jól működő kapcsolatban szerintem így kerül automatikusan kiegyensúlyozásra a szeretetnyelvek különbözősége. Csatlakozom az előttem szólókhoz, szerintem sem kell feltétlenül felcímkézni ezeket a dolgokat, szinonimája lehet ennek a kommunikáció és figyelmesség is.

Én egyébként ki "mertem" tölteni a párommal (valójában kíváncsi voltam még korábban, hogy vajon mi jön ki, fel se merült bennem, hogy bármi negatívum származhat belőle). Hasonló szintű, netes tesztet töltöttünk ki, a barátom elsődleges szeretnyelve az elismerő szavak, másodlagos a minőségi idő. Az én elsődleges nyelvem az érintés, másodlagos szintén az idő. A szívességek és az ajándékozás mindkettőnknek a végén volt. Az eredmény egyáltalán nem lepett meg, ismertük egymást, így ezt eleve tudtuk (sőt, a sajátomat talán kevésbé tudtam volna belőni, mint a barátomét).

Arról,hogy hogy működik ilyen szempontból a kapcsolatunk azt tudom mondani, hogy én az érintés szempontjából mindent megkapok, ha más nem, hát kezdeményezem én magam. A szavak nekem már nehezebben mennek, ez tény, viszont ha rendben van a kapcsolatunk, egyáltalán nem esik nehezemre elegendőt adni ezen a téren, és nem kell rá tudatosan figyelnem, mert egyszerűen örömet szeretnék okozni, és már ösztönösen tudom, hogyan tudom ezt megtenni. Ha valami más probléma van a kapcsolatban, akkor pedig szerintem a saját szeretnyelvemen sem tudnék többet adni, mert úgy egyszerűen nem megy.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Ez volt az (az egyébként jóval kevésbé összetett) kérdés.

#10: bár nem nekem szólt a válaszod, azért reagálnék.

A megismerés nem abból áll, hogy megkérdezel valamit valakitól, és vagy válaszol, vagy nem. Ez egy hosszú folyamat, amelynek során fokozatosan megnyíltok egymásnak, és fokozatosan megértitek egymást, és fokozatosan eljuttok egy közös nevezőre.

Ami bonyolítja a dolgot, az az, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy ő maga milyen, mi motiválja, mire vágyik igazából, úgyhogy még nehezebb igazán jó közös kommunikációt kialakítani, és nem csak a másikat, de magunkat is felderítjük közben.