Szerintetek butaság egy ilyen "szeretetnyelv teszt" -re hagyatkozni? Nem hiszek a legtöbb netes tesztben, de ez egy kivételes helyzet, mert nagyon jól eltalálja a lényeget.

Való igaz, hogy mindenki ismeri önmaga szeretetnyelvét, de tegyük fel, hogy ismerkedünk éppen valakivel. A másik fél szeretetnyelvét nem feltétlenül tudjuk minden esetben behatárolni. Van az életben egy olyan dolog, ami nagyon személyes, olykor még a partnerünknek sem vagyunk hajlandóak kimondani direkten, mert az milyen már. Persze én személy szerint (és még sokan) nem ilyen vagyok, én mindent nyíltan elmondok, felvállalok, de más meg csak úgy várna bizonyos dolgokat, hogy kitalálják mit szeretne leginkább.

A másik, hogy azért nem mindegy ám, hogy kivel jössz össze. Pl. nekem az érintések, és a minőségi idő a legfontosabb, és való igaz, ha valaki ajándékkal próbál kedveskedni, vagy szívességekkel, azt soha nem tudom hova tenni. Ez viszont fordítva is igaz, én nem vagyok az ajándékozások híve, és nagyon tárgyilagos dolognak is tekintem. A szívességeket meg sok esetben amolyan tehernek, kihasználásnak. Tudom, ez butaság, mert nem minden esetben ez a helyzet, de sokan csak elvárják a másiktól, hogy mindig csak vegyen neki valamit, vagy csináljon helyette meg dolgokat, holott a másik félnek ez nem szívből jövő cselekedet, csak hogy megtartja a partnerét (hogy milyen okból kifolyólag, az jó kérdés). Tehát azt gondolom, hogy ismerkedés elején, vagy egy baráti fázisban még hasznos lehet, ha egy jó beszélgetés közepette megkérjük a másikat, hogy töltse ki. Hisz ha legalább egyik egyezik a miénkkel, neaggyisten mindkettő ugyanaz, akkor bátrabban lehet magasabb szintre lépni. Mivel én abban hiszek, hogy a hasonlóak vonzzák egymást igazán, az ellentétek inkább amolyan kompenzáció, mondhatni egy fajta kiszolgáltatottság állapota, amikor egyik fél nem képes megtalálni az igazit, de a meglévőt bármi áron próbálná maga mellett tartani, de ez soha nem lesz igazi kapcsolat, ha a felsoroltak közül valamit csak úgy erőltetsz magadból a másiknak.

Tehát egyezek azzal a véleménnyel, hogy enélkül is ki lehet ismerni a másikat, de vajon érdemes-e mindig a meglévő kapcsolatban csalódni, ha mégsem egyeztek?

7 -es, ne általánosíts. :D

Gáz, vagy sem, de én férfiként tettem fel ezt a kérdést, függetlenül attól, hogy az írásom alapján valószínűleg nőnek hisznek sokan. Meg nem vagyok már abban a kamaszos, kanos korban, mondhatni közelebb állok a 30 -hoz, mint a 20-hoz, és elhiheted, itt már egy férfi is képes többet agyalni érzelmekről, mint magáról a szexről. Hisz azt többé-kevésbé meg tudod adni magadnak, de a másik részét nem. Nem hiába ebben a kategóriában tettem fel a kérdést.

Sajnos lányoknál/nőknél tapasztaltam sokszor, hogy amíg én őszintén megnyílok előttük, addig belőlük harapófogóval kell kiszedni sok mindent. Pedig ez általában fordítva szokott lenni, egy nő szeret érzésekről beszélni, a férfi meg unja, vagy hülyeségnek tartja. Ezért van ez a teszt, hogy aki nem képes kommunikálni, az legalább ezzel mutassa meg, hogy mit szeret/szeretne.

9- es:

Én mindenkitől megkérdezem/megkérdeztem, még csak haver szinten is, persze gondolhatod hányan mondják ki ezeket őszintén. 10 -ből olyan 2-3 max. Én is jobbnak tartom, ha az ember kommunikál mindenről, hisz ma úgy is azt a világot éljük, hogy mindenki minden hülyeséget kipakol magáról (ami azért régen magánügy volt), legyen az YouTube, insta, facebook, csak ezek ellenére ha őszinte érzésekről kell beszélgetni valakivel, akkor megáll a fogaskerék. Valahogy úgy érzem, hogy egyeseknek könnyebb kipakolni a mellüket, a felvágott ereiket, a családi bonyodalmakat, azt a sok fene nagy csalódást, de ha privátban vagy személyesen próbálsz velük beszélgetni, hogy csak önmagukról beszéljenek őszintén, akkor az valamiért már nem megy, vagy csak nagyon nehezen.