Van erre a viselkedésre épelméjű magyarázat?

Amikor először találkoztunk egy sráccal egyetemi órán, valamiért azonnal kinézett magának engem, és meg akart ismerni. Az első beszélgetés alkalmával megmondtam, van párom. Mondta, nem baj, nem társat keres, csak nem ismer senkit nálunk, én meg olyan közvetlennek nézek ki.

Sok közös téma volt, barátkozni kezdtünk. Nagyon rendes volt velem, mindenben segített, lehetett rá számítani bármikor.

Sose volt téma, hogy tetszik-e nekem, egyszer mint szubjektív női véleményt megkérdezett, helyesnek tartom-e, de ennyi. Amugy mindig arról beszélt inkább, ismerkedik, vagy tetszik neki valaki, vagy épp nem.

Illetve mondta, hogy mi nem lennénk jó párnak, jó is, hogy sose merülne ez fel.

Aztán egyszer kérdezte, szerelmes vagyok-e belé. Mondtam, nem. Erre mondta, örül, mert már megijedt, és akkor nem lehetnénk barátok.

2 hete csütörtökön találkoztunk utoljára. Április közepéig nincs egyetem, megbeszéltük, addig nem is fogunk.

Naponta keresett, de egyre inkább utálatosan viselkedett chaten, így már alig volt kedvem válaszolni.

Szóval, sulis dolgokban válaszoltam neki, de nem kerestem, vagy vetettem fel témát.

Amikor már csak simán rákérdeztem egyszer, mi bántja, megkaptam, "Mi van, azt hiszed, tán te hiányzol?!"

Innen már nem voltak illúzióim, láttam, hogy ennek annyi. Utána beszólt még ok nélkül párszor, majd nem keresett többé.

Mi a jó fene baja lehet?

Ezek után kellemetlen lesz viszontlátni tavasszal, nyilván levegőnek néz, vagy a biztonság kedvéért személyesen is elküld a búsba.

Mikor csinál ilyet egy felnőtt férfi?