Mi baja sokaknak a valentin nappal?

"Mert a penz miatt lett kitalalva"

Persze, anyagi csőd egy szál virág, csoki vagy vacsora.

Eredetileg vallási ünnep.

Nekem semleges, nincs vele semmi bajom, de mi azért nem abban a korban vagyunk, hogy szívecskés meg macikàs porfogókkal pakoljuk tele a hàzat.

Nekem semmiben sem màsabb mint a többi nap, pàromnak meg plàne nem.

Ma is ugyanúgy keltünk reggel, a kislànyom iskolàba indítottam, ugyanúgy kitakarítottam a hàzban mint minden délelőtt, ebédre még volt kaja, de pàrom ma reggel ment, este jön, így enni nem volt most kedvem.

Annyi, hogy vacsoràra nem pont olyan kajàt készítek amire szàmít, úgyhogy valamiben picit csak màs a mai nap.

Viràgot meg szoktam kapni "csak úgy", tehàt nem lepődök meg, ha ma esetleg nem.

Lànyom hétvégén végig nagymamàmnàl lesz, mi meg talàn elmegyünk valahova, de amúgyis szoktunk, ehhez nem kell ünnep.

Én se nem szidom, se nem ajnàrozom.

#10 Szerintem nem ugyan olyan, mint az anyák napja, vagy gyereknap.

A szerelem vagy párkapcsolat sokak számára egy megfoghatatlan tényező, pl. sokan voltak hitegetett, hamis párkapcsolatban, ami rossz élményeket hagyott magaután, ezért eszükbe sem jutna ünnepelni, sőt felhozza a negatív emlékeket.

Anyasághoz, gyereknaphoz többnyire pozitív érzések kötődnek, ritkább eset az, amikor negatív. Erre nem úgy tekintenek, mint egy színjátékra, ahogyan a párkapcsolatra tekintenek.

Találkoztam olyannal is, hogy valaki utálja a karácsonyt, mert nincs családja, de ez ritkább eset. A valentinnap iránti ellenszenv ennél sokkal gyakoribb, mert sok kesergő, exét-utáló, önmagát-magányosnak-társtalannak-érző ember van.

Azért oltják a Valentin napot, mert ma már ciki nyálasan romantikázni, egyfajta megmosolyogtató dolog, főleg felnőtf fejjel :)

Inkább a tini szerelmeseknek nagy dolog ez, számukra fontos ünnep.

Mi 42 évesen is inkább poénra vesszük, kifigurázzuk, de egy két aprósággal megajándékozzuk azèrt egymást :)

Én sem értem miért dühöngenek néhányan, mintha kötelező lenne 2 méteres plüssmedvékkel hazaállítani.

Egy kis szín, pár plusz csók meg nem árthat a komor tél után.

Mert már marha unalmas, hogy egy hónapja ez folyik mindenhonnan.

Meg eleve utálom már az összes ünnepet, túl vannak tolva, őszintén szólva a karácsony miatt lett elegem már mindből, hányinger hogy 2 hónapig megy előtte a dömping: zene, dekor, vegyél ezt, vegyél azt, hangolódj, még több zene..... undorító. Megöli az ünnepi hangulatot.

Magukkal az ünnepekkel semmi bajom, azt viszont egyszerűen hányingernek tartom, ami lett belőlük a modern világban.

Plusz az elvárás-hegyek, ugye. "Kit érdekel, hogy Béla nem szereti a karácsonyt? Akkor is ajándékokat fog venni, akkor is töltöttkáposztát fog zabálni, és akkor is vigyorogva fog a fa alatt ülni, ha belepusztul!" - EZ a hozzáállás is rettenetesen taszító nekem. Nem lehet ráhagyni az emberekre, muszáj elvárni mindenkitől, hogy vágjon jó pofát az ilyen marhaságokhoz - ami által megint csak elveszti a lényegét az egész ünnep.

Felőlem tartson bárki bármi ünnepet, ismerek olyat, aki ünnepli a kutyája névnapját, hajrá, tolja ezerrel, de ne kelljen már ezt bámulnom mindenhol hetekig, és ne erőltesse rám senki, hogy nekem is vennem KELL minden kacatot, csak azért mert X hónap Y. napja van.

A Halloween legalább poén, be lehet öltözni, mint farsangon.

Egyébként van egy ismerősöm, aki teljesen összeomlott két ünnep között év végén, testvére külföldön, anyja-apja már nincs, évekkel ezelőtt egy rossz házasságból lépett ki, és azóta nem talált senkit. Gyakorlatilag tök egyedül van, pedig tök normális nő, jó alakja is van, remekül tartja magát, aktívan jótékonykodik, szervezőként, beteg gyerekek javára. Az ünnepi kavalkád csak ráerősített a magányára. De olyankor legalább akinek van családja, és nincsenek távol, azok nem érzik magukat annyira egyedül. A Valentin nap hasonló, csak ilyenkor még jobban hangsúlyozzák a párokat. A karácsony, szilveszter legalább a többi rokoné, barátoké is.

Nem kampányolok a Valentin Nap ellen és nem szólok bele mások életébe.

Viszont gázosnak tartom azt a szokást, amikor bárkinek “Boldog Valentinnapot” kívánnak.

Azt nem tudom, hogy csak én talasztalom-e az ilyesmit, pl. családon belül is, amikor a párom helyett (aki nincs) valamelyik családtagom, vagy barátom kívánja ezt nekem. Ez elég noszensz. Ilyenkor kicsit utálom az ünnepet és nem értem, hogy egyesek mi szükségét érzik, hogy hozzám forduljanak ilyen kívánsággal, vagy bárki fele, aki éppen szingli. Lehet másoknál nincs ilyen, de én sajnos ezt tapasztalom.