Kedves lány-nő! Te hogyan szabadultál ki a mamahotelből, ha már kiszabadultál onnan? Önerőből vagy odaköltöztél valami pasihoz?

Önerőből, el mentem albérletbe.

Most tudok lakást venni, igaz hitellel.

N26

Örököltem.

Nem, nem tolták a se.ggem alá és nem könnyű. Először is azért, mert meghalt a nagymamám. Ez sose szerencse.

Másrészt amíg mások 16 évesen buliztak, én orvosi várókban ültem vele, fásliztam a lábát, főztem rá, trükköztem, hogy bevegye a gyógyszereit, mint egy kisgyerekkel. Amíg más érettségire készült, és pihenésképp bulizott, én felváltva tanultam és ápoltam. Akkor már egyre többször nem ismert meg minket.

Más nyáron fesztiválozott. Én hozzá költöztem, mert a szüleim dolgoztak, neki pedig 0-24 felügyelet kellett már.

Amíg mások ezerrel készültek az első vizsgákra fősulin, én àtmentem levelezőre.

20 évesen örököltem meg a lakását. Nem tudtam volna ott élni, eladtuk, vettem egy màsikat, közel a fősulihoz. Ebben rengeteget segítettek a szüleim, anyagilag is, és minden értelemben.

26 éves koromig otthon laktam a szüleimmel. Dolgoztam és ami maradt a hazaadason kívűl azt gyűjtöttem. Fel kelett vennem egy kisebb hitelt az önerőm mellé! De a lényeg hogy van egy saját lakásom !

Olyan pasival nem jönnék össze aki minimálbéres , és semmi hajlandóságot nem mutat a felé hogy önállóvá váljon. Csak otthon fekszik a mama szoknyája melett és nem érti miért nem vonzó a nők szemében !

Milyen felsőközéposztály?

Nem vagyunk módosak, sosem voltunk. Neked fogalmad sincs mennyit spóroltunk és gyűjtögettünk, hogy legyen egy biztos pont az életemben.

Hálás is vagyok érte a szüleimnek.

Nem lehetetlen lakást venni, csak némi erőfeszítés kell hozzá, és nem a legújabb hülyeségekre kell költeni, ami néhány év múlva elavul.

El tudja érni az ember amit akar, csak ahhoz tenni is rengeteget, ami már sok embernek nehezére esik.

#20

Úgy, hogy meguntam minimálbérért gürizni és elkezdtem munkát keresni. Hosszabb időbe telt mire rátaláltam (a régi munkám mellett aktívan keresgéltem) a jelenlegi helyemre, de sikerült. Egy cégnél kezdtem "egyszerű" munkásként, elégedettek voltak velem és magasabb pozícióba helyeztek. Az autóm meg egy egyszerű használt Opel, nem luxusautó :D

20 évesen kezdtem dolgozni, addigra már 2 éve fizettük a szüleimmel a Fundamentát. 25 voltam, amikor lejárt. Amíg otthon laktam, rendesen tudtam félretenni, még úgy is, hogy beszálltam a rezsibe. Így egy pici hitellel tudtam venni egy lakást, még pont akkor, amikor alacsonyan voltak az ingatlanárak a válság miatt. Azóta az is lejárt. Így van egy tehermentes ingatlanom, ami most a dupláját éri.

A párom költözött hozzám. Az ő megtakarítása most le van kötve. Nem nyúlunk hozzá. Sose lehet tudni, akár külön utakon is folytathatjuk egyszer, és akkor nem az utcára fog menni. Persze nem így tervezünk, de illik felkészülni.

Legfeljebb ha lesz egy olcsó lakás, akkor megveszi, és kiadjuk. "Legrosszabb" esetben megöröklik a közös gyerekeink.