Fontosnak tartjátok az eljegyzést és a házasságot, ha igen miért?

Igen. Számomra ez az élet rendje, és nekem is (és szerencsére a páromnak is) többet jelent, mint egy papír. Én úgy érzem, hogy azt, amit majd akkor esküként elmondunk a család, anyakönyvvezető, lelkész (és bár én nem vagyok hívő, de Isten) előtt, az lesz az igazi elköteleződés. Most még az a helyzet, hogy szeretjük egymást, ezért együtt vagyunk, onnantól emellett pedig egy döntés is lesz, hogy ha esetleg nem lesz ilyen lángoló szerelem, akkor is egymás mellett maradunk. Nem hiszek abban, hogy megtalálható olyan pár magunk mellé, akivel életünk végéig mindig szerelmesen élünk egymás mellett, és nem lesz egy (akár több évig tartó) mélypont sem. Abban viszont igen, hogy közös akarattal, és energiabefektetéssel alakítható sírig tartó, boldog közös úttá a kapcsolat. A házasság számomra annak a döntésnek a meghozatala, hogy a párom mellett leszek, és minden energiámat arra fordítom, hogy a kapcsolatunkat szépítsem, akkor is, ha nehéz (nem pl. a kiút keresésére, vagy az elhagyásán valógondolkozásra).

Persze tudom, ez csak kölcsönös gondolatok esetén működik, ezért gondolom meg jól, hogy kinek is mondok igent.

Nekem igen.

Nem a papír, nem az esküvő miatt, hanem amiatt, hogy a párom teljes akarattal, mindennek ellenére velem akar lenni, és ezt hajlandó jogilag is felvállalni.

Olyan ez kb mint tiniknek hogy jarunk, de azért a kezedet nem fogom meg más előtt, csak felnőttben.

Ha egy olyan pont sincs az életében, amikor annyira komolyan gondolja, hogy jóban - rosszban, stb., hogy ezt hajlandó vállalni ország - világ - és az állam előtt, akkor komoly kétségeim vannak az elkotekezodest illetően.

"Az a szeretet, hogyha elfogadjuk a másikat úgy ahogy van."

De te sem fogadod el, ha neki meg ez fontos, mert az már veled szemben elvárás. Akkor hogy is van ez? :)

Amúgy én spec. nem tartom kevesebbnek, vagy "alacsonyabb rangúnak" azokat a párokat, akik nem házasodnak össze. Egyetértek azzal, hogy így is le lehet élni egy életet együtt, és házasság után is el lehet válni. Csak saját magamra vonatkozóan írtam, hogy nekem viszont fontos volt. De nem biztosítékként, vagy ilyesmi, hülye lennék azt gondolni, hogy ez biztosíték bármire. Ma már inkább csak ilyen gesztus értéke van szerintem, és hát igen, nekem elég jóleső gesztus, hogy úgy gondolja, velem akarja leélni az életét, és ezt hivatalosan is kimondta.

12-es voltam asszem

Ha a lánynak fontos lenne, akkor megtenném, de engem kifejezetten nem vonz a dolog.

Én csak azt szeretném, ha találnék egy lányt, akit igazán tudok szeretni és viszont. Ha házasodni szeretne, akkor gyerünk, de ha nem, az sem lenne baj.

Számomra a házasság nagyon fontos! (Én biztos meg fogok nősülni) Akadnak emberek akik azt mondják, hogy az csak egy papír. Szerintem ez nem igaz.

Az én felfogásom szerint, egy párkapcsolat az egy próba idő, amikor mind két fél megismeri a másikat és értékelik magukban, hogy milyen ember a másik, meg van-e benne azok a tulajdonságok, amiket keresnek...

(Beleértve a 2 közötti vonzalmat, stb.)

Ha nem, akkor lehet tovább keresgélni.

És a házasság az egy olyan felemelő dolog/ érzés, amikor mind 2 félből sugárzik az öröm és a szeretet. Amikor átérzi az ember, hogy tényleg komolyan gondolja a kapcsolatot, komolyak az érzései felém, meghódítottam, valóban engem választott!!! 😇🤗

Szerintem mindenki átérzi, hogy Férje/felesége van és nem csak egy barát/barátnő, aki bármikor gondolhat egyet és lelép.