Ha szinglikent boldog vagyok 30-askent, meg fogom banni 40-50-60 evesen?

Nincs tapasztalatom, mert sosem vágytam arra,hogy egyedül éljem le az életem.

Az,hogy megbánod-e vagy sem, még Te sem tudod,és nem adhatsz más véleményére.

Ha vannak körülötted családtagok, barátok, akikre a jövőben is számíthatsz, vélhetőleg nem bánod meg.

Ha viszont alapjáraton magányos típus vagy eljöhet az az idő, élethelyzet, amikor megbánod,hogy így történt.Pl. egy betegség kapcsán, vagy akkor, ha nyugdíjas leszel, nem dolgozol, és egyszerre üressé válnak a napjaid.

Mert mindig remek kikapcsolódást, társat ehhez nem biztos,hogy fogsz találni.

Egyébként így most mi jelenti Neked a boldogságot? Amiben nem kételkedem, csak kérdés az,hogy hosszútávon ez a boldogságalap fenntartható-e.

Tulajdonképpen ez attól függ milyen személyiség vagy. Ha egyedül is jól érzed magad, akkor nem fog rád magány törni, nem fogod azt érezni, hogy kimaradtál vmiből, mert úgysem vágysz rá. És szerintem ez tök oké, nem kéne bántani az embereket ezért, nem vagyunk egyformák.

De ha úgy nincs senkid, hogy közben éjjel nappal a rokonok seggében ülsz és az ő gyerekeiken keresztül próbálod pótolni a hiányt (ilyet is sokat láttam) akkor lehet meg fogod bánni. Vagy kutya/macska által stb.

Nagyon ritka az a nő aki 40-45 éves korára nem vágyik gyerekre, családra.

Olyat sokat látni hogy 40-45 éves nők addig győzködik magukat hogy elhiszik hogy jobb hogy nem lett gyerekük.

A második feleségem (azóta ex) nem akart gyereket amikor még lehetőség lett volna rá. Aztán elváltunk de a kapcsolat megmaradt. Azóta az első házasságomból származó fiammal bánik úgy mintha az övé lenne, közös programok, együtt nyaralás. Szóval nem vallja be de nagyon hiányzik neki a gyerek

A nő barátom a vállamon sírta ki magát. Először nem akart gyereket. 40 évesen meggondolta, nem jött össze nekik sokáig, dokihoz ment aki közölte vele hogy elkésett, már nem lehet gyereke.

Szóval az ember arra született hogy kapcsolatban, családban legyen boldog és ne egyedül.

#6 Szóval az ember arra született hogy kapcsolatban, családban legyen boldog és ne egyedül.

hülye általánosítás!

egy csomó családos, házas embert ismerek, akik kiba**ttul boldogtalanok, csak hát nincs más, nincs jobb, és kushadnak.

továbbá ne általánosíts, ne akard megmondani a tutit, h. minden családot alapítva lehet csak boldog.

7 milliárdan vagyunk, és különböző vágyakkal, és igenis van egy jelentős réteg, aki nem az álétalad (és a kormány) által propagált családi "mesétől" lesz boldog.

Még ha később "meg is bánod", akkor sem szabad belemenni akkor, ha nem érzed úgy, hogy neked az kell.

Én pl. elviekben akartam saját családot, de akkor, amikor életkorilag optimális lett volna, nem találtam megfelelő partnert hozzá, most meg már idősnek érzem magam (noha még szülnek nálam kicsivel idősebbek is).

De visszatekintve "nem bántam meg", mert akkor és ott nem volt adott a lehetőség, és nem érzem azt, hogy egyedül ne tudnék boldog életet élni - ez az élet más, de ennek éppúgy megvannak a maga előnyei és szépségei, mint a családi életnek lett volna (mint ahogy a nehézségei is, de ez is igaz a családi életre is)