Milyen célt próbáljak meg találni az életemnek, nők nélkül?

Az van, hogy nem nagyon kellek a lányoknak és ez, ahogy telnek a hónapok, évek lelkileg nagyon megvisel. Ezt tudom én is, hogy egy sz*rdarab vagyok, nem is tudok már máshogy tekinteni magamra, ami lehet, hogy csak fokozza a sikertelenségemet. Nemhogy tudat alatt, de még tudat felett, becsípve sem merek egy csajhoz sem odamenni egy szórakozóhelyen. Ritkán járok, de néha előfordul (olyankor két napig le vagyok döbbenve, hogy milyen jó is lehetne az élet).

A másik (nagyobbik) gond, hogy én mindig is szerettem volna barátnőt, feleséget, szexelni is szeretnék 20-21 évesen mégsem adatik meg. Viszont így semminek sem tudok örülni, semmi sem motivál igazán, még a pénz sem. Egyre frusztráltabb vagyok. Már odajutottam, hogy nem látom értelmét annak sem, hogy egyáltalán élek. Nehéz ettől a problémától elvonatkoztatni és teljes mértékben boldogan élni. Vagy ez a természetes szelekció? Mihamarabbi pusztulásra vagyok ítélve?

Kitűztem már magamnak, hogy ha házat nem is veszek magamnak, de jövőre ha vége a fősulinak és találok munkát elkezdek gyűjteni kocsira, esetleg kölcsönkérek a szüleimtől, de már ez sem érdekel. Mitől lenne jobb ha lenne? Max. két napig, míg meg nem unnám.

Nem sajnáltatni akartam magam, csak elmondani, hogy mi miatt keresem erre a kérdésre a választ, talán így könnyebben tudna tanácsot adni az, aki szeretne.