Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen célt próbáljak meg találni az életemnek, nők nélkül?
Az van, hogy nem nagyon kellek a lányoknak és ez, ahogy telnek a hónapok, évek lelkileg nagyon megvisel. Ezt tudom én is, hogy egy sz*rdarab vagyok, nem is tudok már máshogy tekinteni magamra, ami lehet, hogy csak fokozza a sikertelenségemet. Nemhogy tudat alatt, de még tudat felett, becsípve sem merek egy csajhoz sem odamenni egy szórakozóhelyen. Ritkán járok, de néha előfordul (olyankor két napig le vagyok döbbenve, hogy milyen jó is lehetne az élet).
A másik (nagyobbik) gond, hogy én mindig is szerettem volna barátnőt, feleséget, szexelni is szeretnék 20-21 évesen mégsem adatik meg. Viszont így semminek sem tudok örülni, semmi sem motivál igazán, még a pénz sem. Egyre frusztráltabb vagyok. Már odajutottam, hogy nem látom értelmét annak sem, hogy egyáltalán élek. Nehéz ettől a problémától elvonatkoztatni és teljes mértékben boldogan élni. Vagy ez a természetes szelekció? Mihamarabbi pusztulásra vagyok ítélve?
Kitűztem már magamnak, hogy ha házat nem is veszek magamnak, de jövőre ha vége a fősulinak és találok munkát elkezdek gyűjteni kocsira, esetleg kölcsönkérek a szüleimtől, de már ez sem érdekel. Mitől lenne jobb ha lenne? Max. két napig, míg meg nem unnám.
Nem sajnáltatni akartam magam, csak elmondani, hogy mi miatt keresem erre a kérdésre a választ, talán így könnyebben tudna tanácsot adni az, aki szeretne.
Saját magamból kiindulva és átérezve a helyzetet, javaslom a sportot, táncot, zenét, az önfejlesztést, tanulást, munkát. Húzd ki magad! Légy büszke magadra! Segíts másokon!
Saját magad degradálása nem a felfelé vezető út!
Csak ideiglenesen segít mindegyik. Sportokat is próbáltam, a kedvenc hobbim is egy sport. Elég jónak mondható vagyok benne mégsem ad akkora boostot, hogy képes legyek máshogy felfogni a dolgokat. Ugyanígy a tanulással, dolgozni is elmentem már kínomba, zenével (gitározni szoktam) csak pillanatnyilag jó.
Nem is az, hogy ledegradálom magam, inkább úgy gondolom őszintén (és ezt el is merem mondani bárkinek magamról) hogy ez az igazság magammal kapcsolatban és nem próbálok mellébeszélni vagy bemesélni magamnak, hogy márpedig nincs így, hogy én így vagyok jól, csakis a világ meg a nők a felelősek mindenért.
Persze, hogy nem az értelme, de ezt annak hiába mondod, akinek pont ez hiányzik.
Mint mikor nagyon kívánsz valamit, de nem kaphatod meg. Tudsz nélküle élni simán, de keservesebben.
Jó neked, hogy csak kínodban kell elmenned dolgozni.
Bár a munka nem feltételen rossz. Szerintem veled is az a probléma, hogy nem csinálsz semmit, így egész nap járatod az agyadat, túl sokat gondolkodsz. Találj valamit, ami teljesen kikapcsol. A párkapcsolat képes erre, de csak ideig-óráig, aztán vissza áll minden a megszokott kerékvágásba.
Meditálj.
"Csak ideiglenesen segít mindegyik."
Ez nem igaz és ezt te is tudod. Én harmincasként lettem újra egyedülálló és teljesen jól érzem magam (hosszabb ideje tart, szóval ne is gondold, hogy még a kapcsolat utáni 1-2 hónapban vagyok és azért érzem jól magam).
Sportolok, utazok amikor tehetem, olvasok, a barátaimmal közös programokat szervezek, együtt túrázunk. Ez egy élhető élet és bármikor készen állok egy párkapcsolatra ennek köszönhetően.
Te még nem. Az a baj, hogy te egy apró probléma miatt Ne haragudj de fiatal bakként te még nagyon nem kéne, hogy ennyire elkeseredj a nőtlenségen. Ha nekem sikerül közelebb a 40-hez, mint a 20-hoz elfogadni ezt az állapotot és a maximumot kihozni belőle, akkor neked is sikerülhet, mert jóval több időd van, mint nekme.
Az élet értelme nem a szexelés, hanem jó esetben egy kiegyensúlyozott kapcsolat része, ami felteszi a koronát egy amúgy is érdemes élet tetejére.
Ha ilyen lelkiállapotban vagy, max. pótanyut találhatnál, de erre nem vállalkozik a nők többsége.
Kapd össze magad, ne pörögj ennyire a nő témán, persze járj nyitott szemekkel, de ne ez legyen a legfőbb problémád.
20-21 évesen semmiképp se törődj bele abba, hogy nem kellesz a lányoknak.
Erősíteni kéne az önbizalmadat, mert ha sz..darabnak érzed magad, akkor ezt fogod kifelé is sugározni, és ez nyilván nem vonzó a nőknek.
Próbáld meg, önismereti könyvek vagy pszichológus segítségével rendbe rakni a lelkedet.
Ha lelkileg rendben leszel, utána próbálj a nőkhöz közeledni.
olyan munkát kell vállalnod ami eltereli a figyelmed. magányos munkákra gondolok. kamionozás, pilóta, biztonsági őr egy elhagyott telepen, otthon végezhető munka ˙(programozás pl).
ha férfi kollégák vesznek körül és nincs nőd , akkor nyomni fogják neked a rizsát mit hogyan csinálj, hogy legyen. ha női kollégák is vannak, akkor meg azon rugózol majd, hogy de jó ez meg ez a csaj. elsősorban képezd magad, hogy ne legyél a környezeted rabja.
Azert hadd kulonboztessuk meg a ket esetet, mert nagyon nem ugyanaz: akinek soha nem volt kapcsolata, vagy akinek mar volt de, egy ideje nincsen. Az elso esetben sokkal de sokkal nagyobb a lelki stressz, mint a masodikban. Aki nem volt benne, az nem tudja felfogni.
Ami segithet szerintem, ha kozossegbe jarsz, ha barataid vannak, ha lany barataid vannak. Virtualis online jatekozosseg is nagyon sokat tud segiteni. Ennek a hatulutoje, hogy nehez belolr kimaszni majd, ha egyzzer megis kapcsolatod lesz. De meg mindig jobb, mint felorolni onmagad. Amikor a sors ugy dont, hogy neked baratnot akar adni, kerul majd, ne aggodj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!