Ti hogy fogadjátok/kezelitek azt, amikor visszautasítanak titeket (fiúk/lányok egyaránt)?

Elutasításkor engem mindig az okok érdekeltek. A "miért?"-ek. Amikor erre válaszol akkor az sokmindent megmutat.

Utánna ha van még kérdésem, felteszem, ha nincs, akkor egy "értem" s akkor kb elbúcsúzunk s pont. Megpróbálok nem gondolni többet rá.

Persze ez függ, hogy mikor utasít vissza.

Az első pillanattól, mikor ismerkedni szeretnél, első randi elhívásnál avagy mondjuk 2 hétnyi randizás után.

Nem mindegy mint ahogyan az sem, hogy miért. Ha komoly, elfogadható oka van rá, akkor nekem könnyebb elfogadnom, mint holmi klisét, ami nem is igazi akadály.

A válasz attól függ, hogy ő hogyan utasít vissza.

Nem viselem olyan jól, de hozzá szoktam.

Sehogy. Nem tulajdonítok neki akkora drámát. Én abból pozitívan élem meg, hogy őszinte és megmondja ha nem. Ez sokkal jobb mint pár numeráért lecsap a lehetőségre aztán otthagy.

N

Semmi megalázó nincs egy kultúrált és egyenes közeledés tapintatos, de egyértelmű visszautasításában.

A nem kultúrált viselkedés mellett az a gyakori probléma, hogy egyik vagy mindkét fél nem nyílt lapokkal játszik, hanem játszmázik. Pl a kezdeményező úgy közeledik, hogy félreérthető a szándéka, kitáncolhat és így nincs is igazán mit visszautasítani, illetve a másik fél akár emiatt, akár a saját gyengesége miatt nem tudja kezelni a szituációt és egyenesen elutasítania.