Ti élnétek házasságban egy olyan emberrel, akinek az égvilágon semmi humorérzéke nincs?

Te nő vagy férfi vagy?;)

Szemely szerint nem szeretem a sótlan embereket,a humor fontos nagyon;)

Nálunk is így van csak fordítva. Nekem jó humorérzékem van, mindig is olyan férfira vágytam aki mindennap meg tudna nevettetni.

Erre kifogtam egy túl komoly pasit. Neki is van humora, csak teljesen más mint nekem.

Ő kárörvendően tud röhögni, meg másokon röhög. A politikai humort kedveli, nekem ez inkább szánalmas...

Én azt szeretem ha valaki saját vicces szituációit meséli el, vagy vicces fejeket vág vagy ilyesmi. Ő nem tud nevetni az ilyesmin...

Azért azt tartsuk szem előtt, hogy a munkahelyi viselkedés nem feltétlenül tükrözi azt, amilyen baráti társaságban, vagy amilyen a szerelmeddel vagy. Ismerek olyan nőt, aki a környezetével egy humoros, kedves, aranyos, imádnivaló hölgy, de ha közelebb kerülsz hozzá, kész hárpiaként tud viselkedni. Meg olyat is - aktuális kiszemeltem -, aki elsőre tipikusan amolyan búskomor, keserű nőnek tűnik, mások előtt mosolyogni még nem láttam, és finoman szólva sem egy szociális atombomba, de ha valaki egyszer közel kerül hozzá, egy igazán szerethető, humoros, vidám és kreatív embert ismerhet meg. Az, hogy ki mit mutat meg a külvilág számára magából, még nem mutatja meg, hogy egy társas kapcsolatban ő milyen. Persze, általában nagy különbségek nem szoktak lenni, de azért bőven vannak, akik erre rácáfolnak.

A másik dolog meg: a szerelem egy borzasztóan szubjektív, és irracionális érzés. Az ember nem logikus mérlegelés után esik szerelembe.

Még ebből se vonj le nagy következtetéseket. Két 30-as nőnek lehet hogy semmi kedve sincs az ilyen csapatépítős programokhoz. Ha munkaidőben van, akkor is emiatt összesűrűsödhetnek határidős feladatok (kénytelen lehet otthon szabadidejében pótolni a lemaradást), ha meg szabadidő terhére, akkor pláne (bár hivatalosan nem kötelező, tudják hogy a főnöknél rossz pont lenne a távolmaradás).

Az, hogy egymással eldiskurálnak ruhákról, lakberendezésekről egy tök biztonságos téma, sokkal jobb mint munkahelyről, politikáról, oktatásról, egészségügyről vagy bármi olyanról beszélni, amiben bármilyen vélemény jobban megosztó lehet, meg magánéletüket sem akarjál mások előtt megbeszélni (még ha egymással erről is beszélnek). Meg ha egymással beszélnek, akkor mást azzal finoman távol tartanak. Persze egy főnöknek is rosszul eshet, ha arra készül, hogy ő lesz a hétvége menő kiskakasa, és pont a legjobb tyúkok csodálatát nem látja...:)

40F