Külföldön dolgozók! Ti hol ismerkedtetek meg a párotokkal, hogyan vállaltatok gyereket?

Még egyetemista voltam, mikor megkérdezték, kimegyek-e külföldre vagy maradok. Akkoriban azt mondtam, hogy direkt tanulok olyat, amivel nem halok itthon sem éhen, de okot kell adni, hogy maradjak. Ha nem lesz senki, akiért maradhatok (a két barátom, akit jobban szeretek, mintha testvérek lennénk, külföldön dolgozik, a szüleim meg sajnos már nincsenek, így csak a párkapcsolat maradt), akkor kimegyek és itthagyok mindent.

Nem lett párom, így az akkori utolsó komolyabb csalódás után megpályáztam poénból pár külföldi helyet. Felvettek végül Londonba, én pedig közepes nyelvtudással kijöttem. Nem akarok hazamenni, itt sem minden király, de nincs kedvem hazamenni, mert mégis jobban alakult az életem.

Itt is külföldi magyarokkal ismerkedem főleg, mert a nyelvtudásom nem alkalmas arra, hogy mindent kifejezzek a társamnak úgy, mint az anyanyelvemen. Nem érezném jól magam, ha csak angolul értenének. Még nem.

Gyerekem nem tudom, hogy lesz-e, szeretnék. De csak apával, rendes apával. Abban bízom, hogy itt találkozom valakivel, aki hasonló cipőben jár, megszedjük kicsit magunkat és családot alapítani már hazamegyünk, hogy a gyerkőc magyar nyelvkörnyezetben nevelkedjen. De egyelőre ez túl kusza ahhoz, hogy gondolkodjak rajta. Nem is biztos, hogy addigra lehet még gyerekem...

28N