Milyen élethelyzetben vállaltátok az első gyermeket?

Most született meg az első gyermekünk, 33 és 38 évesek vagyunk. Két hitelmentes, saját lakás, egy autó, megtakarítások több helyen. 10 évet dolgoztam baba előtt.

Nem azért nem vállaltam hamarabb gyereket, mert nem voltak meg az anyagiak, hanem mert 30 éves voltam, mire egymásra találtunk és a pozitív tesztre is sokat vártunk.

Tervezett baba volt.

Több éves kapcsolat,több éves munkaviszony(számunkra ez fontos volt) viszont nem saját lakás.

23 voltam, akkor már több éve dolgoztam. Igaz albérletben laktunk, de nem szenvedtünk hiányt semmiben. Tervezett gyerek volt, esküvőnk csak 1 éves korában lett betervezve.

Szerintem simán belefér még 2 év (de legalább 365nap) munkaviszony neked. Akkor sem leszel lecsúszva semmiről.

25 eves voltam, a ferjem 26. Erettsegi utan egy irodaban dolgoztam, ferjem egy vallalkozasban.

Akkor 4 eve voltunk hazasok, de 15 evesen ismertuk meg egymast.

Nem volt lakasunk. Egy regi autonk volt.

Ennek 18 eve😊

[link]

Egyébként is nehéz kezdőként, akkor van több esélyed, ha gyakorlatot szerzel még tanulás alatt, szóval ezen a baba szerintem már nem változtat, sőt mondhatod interjún, hogy már kipipálva, nem fogsz elmenni szülni (még ha ez nem is igaz, hihetőbb, mint gyerek nélkül). Ha meg jó alvó lesz a gyerek és/vagy van nagyszülői támogatás, viszonylag fájdalommentesen is meg lehet oldani, hogy baba mellett is továbbképezd magad vagy megpróbálj minimális gyakorlatot, tapasztalatot, kapcsolatokat szerezni, bár nem tudom, miben szeretnél elhelyezkedni... Én pl. sokat dolgoztam pályázatokra éjszakánként, amikből később jó referenciáim, sőt ügyfeleim lettek, plusz hétvégenként egy egyéves tanfolyamot is elvégeztem, ami olcsóbb volt gyes alatt és sokkal hasznosabbnak bizonyult a munkaerőpiacon, mint a két diplomám. De vannak barátnőim is, akik a meglévő mellé vagy helyett még egy levelező szakot bevállaltak (pl. óvónő, gyógytornász) vagy leraktak nyelvvizsgát.