Milyen élethelyzetben vállaltátok az első gyermeket?

3 éve dolgoztam azonos munkahelyen.( férjem 7 éve)

9.5 éve vagyunk együtt, 4,5 éve házasságban.

Vettünk egy családi házat, amit felújítottunk, ezen a héten költözünk be.

Szerettem volna én is fiatal anya lenni.

Nem sikerült.

Férjemmel egyidősek vagyunk, ő pedig nem volt kész még rá. Aztán munkahelyváltásba kezdtem, a válságban nem éreztem stabilnak, nem is volt.

Mérlegeltük a költözést( másik ingatlan eladását) megvárjuk, vagy előtte legyen baba.

Így most 31 évesen születik meg a babánk.

Mi párommal 2 éve vagyunk/élünk együtt, jelenleg albérletben élünk, de erőteljesen keressük kis házunkat.

Én 4 éve dolgozok ugyanazon munkahelyen, párom jóval több ideje.

Idén szerettem volna már teherbe esni (26 évesen), de most derült ki - fél év próbálkozás után -, hogy IR-em, PCOS-em van. Szóval fogalmam sincs, hogy mikor fog sikerülni, ha összejön egyáltalán. :-(

Márciusban volt 2éve hogy együtt vagyunk , ő 25 én 23 éves vagyok . Mindketten 20èves korunk óta dolgozunk , én közalkalmazott vagyok párom vendéglátásban dolgozik .

A munkám miatt eleg olcsó albérletbten lakunk ami , saját autót most vettünk . Esküvőnk még nem volt de maga a nagy esküvő lakodalom nekünk nem olyan fontos , babával 4honapja próbálkozunk , ugy gondoljuk a naná végett ha ossze jon tartunk egy kis esküvőt .

Én ugy gondolom felesleges arra várni hogy tényleg mindenünk meglegyen persze szuper az is , de en inkább lennék fiatal anya a párom is igy gondolja . Igy hogy fix bevétellel rendelkezünk , van hol élünk , nem szenvedünk hiányt semmiben , és stabil családi háttérrel rendelkezünk ( es ez ne ugy értsd hogy anyuci apuci pénzel minket de ha bármi gondunk lenne mert megeshet akkor van kihez fordulni. ). Igy bele merünk vágni . Egy gyermek nagy felelősség jol meg kell gondolni ez tény , de örökké sem szabad halogatni !