Milyen élethelyzetben vállaltátok az első gyermeket?

25 évesek voltunk, 3 éve együtt amikor becsúszott. Még nem terveztük pár évig de úgy voltunk vele hogy ha jönne akkor már készek lennénk rá. Hát jött. 18 éves korunk óta dolgoztunk mindketten és saját lakásban éltünk. Így mondhatni minden adott volt. Nem bántuk meg és jól élünk a lányunkkal, mindent meg tudunk neki adni. Van nagyszülői segítség is, sokat vigyáznak rá ami nagy könnyebség sokszor.

Neked egyébként a diplomás gyed jár nem gyes egyenlőre.

Mi is terveztük. 15 év együttlét, ebből 5 év házasság. Saját lakás, autó, közösen megélt millió kaland. És 2 évet kellett várnunk, hogy összejöjjön. Na ezalatt az idő alatt számtalanszor gondoltam arra, hogy bárcsak lettünk volna felelőtlenebbek. Mi decemberre várjuk. És már alig várom, hogy a kezemben tarthassam.

Egy percig se bánd, hogy így alakult ;) Minden más alakítható az életedben és rajtad múlik. Szívből gratulálok.

Volt egy lakásom hitellel, a férjemnek egy fél lakása és autó mindketten dolgoztunk/dolgozunk.

A férjemmel megismerkedésünkkor közöltem, hogy csak akkor akarjon velem lenni, ha komolyan gondolja és amúgy gyereket akarok. (Azért voltam ilyen őszinte már az első perctől, mivel már tököm tele volt a sok időhúzó műmájerrel, így őszintén kimondtam, hogy mit akarok, és ha ezzel elijesztem, akkor nem kár érte), és mivel 32 évesen már akarok gyereket, nem fogok védekezni még évekig, hogy aztán kitalálja, hogy mégsem akar.

De ő egy igazi férfi, ezzel nem lehetett elijeszteni, így megismerkedésünk után 2 hónappal terhes lettem, 5 hónapos terhesen megházasodtunk. 33 évesen szültem. Szóval tervezett baba volt.

5 éve vagyunk együtt a férjemmel. Én 27, ő 31.

3 évet dolgoztam előtte, páromnak viszonylag jó munkahelye van. Szolgálati lakásban lakunk, hitelünk nincs, de van mellette több megtakarításunk, saját autónk.

Nem vagyunk gazdagok, de nem szűkölködünk és úgy éreztük, hogy ahol elfér két tányér, ott már elfér a harmadik is. (Alapjáraton fiatal szülők szerettünk volna lenni, de most jött el az idő, amikor már úgy éreztük, hogy minden tekintetben készen állunk a babára)

Én terhesen készülök az egyik nyelvizsgámra ( ha minden jól megy, még szülés előtt meglesz, aztán ha a baba nagyobb lesz, megcsinálok még egy nyelvvizsgát- ezt a két nyelvet már eleve jól beszélem) illetve még vissza szeretnék ülni az iskolapadba. Szerencsére férjemnek olyan a munkahelye, hogy sokat tud mellette nekem is segíteni itthon és támogat. Nekünk ez így volt betervezve.

én másfél éve dolgozom. párom jóval több, ő 28 éves. van mindkettőnknek saját autónk, saját lakás (igaz hitelre) a szüleinkkel egyikünk sincs hajj de jó viszonyban, rájuk nem számíthatunk. most vagyok 18.-ik hétben. tervezett baba volt :)

25L