Rezzenéstelen arccal nézem a falat. Az elmém összeomlott, a lelkem szilánkokra tört, és a szívem már megfeketedett vért okád. Túl régóta csinálom, és nem látom az út végét. Mit tegyek?

Ez egyszerű... bunkóság, nem bunkóság, én csajként akkor voltam ilyen, amikor jól éreztem magamat ugyan egy sráccal, de annyira nem jött be, hogy többet akarjak tőle! Jó volt vele dumálni, meg elszórakozni, de semmi több nem történt közöttünk, és ha nem adta volna fel, akkor sem történne soha!

Mit adtál neki amin képes volt ennyire besértődni? Amúgy az én véleményem is az, hogy attól mert többet szeretnél tőle, még ne üldözd... Én már lehet hogy ijesztőnek találnám, a mindenhol elkapnál váratlanul, hogy csak engem akarsz... Szóval mit adtál? Ha tényleg durva az sok mindent megmagyarázna!!

Esetleg azzal nem próbálkoztál még, hogy egy jobb pillanatában megkeresed, bocsánatot kérsz tőle bármit is tettél és megkérdezed akad e még némi esélyed?

És esetleg az nem lehet, hogy csak félreértetted a jelzéseit? Úgyértem talán kicsit többet mutatott mint kellett volna, és te ebből kicsit többet szűrtél le??