Jól látom ezt a párkapcsolatokkal kapcsolatban?

A párkapcsolatok 95%-a szakítással végződik. Miért? Mert az emberek az ismerkedés elején nem a saját arcukat mutatják, hanem felvesznek egy álarcot. Ha úgy jobban tetszik, csak a jobbik énjüket mutatják. A hibáikat megpróbálják elrejteni. Ergó nem önmagukat adják, és a párjuk úgymond egy más valakit szeret meg. Aztán telnek a hetek és a hónapok, majd az adott személynek már nem érdeke, hogy tovább fenntartsa az álarcot és a szerepet, mert úgymond kihasználta a párját, megkapta, amit akart. Már nem hozza lázba a másik, így a saját arcát adja minden hibáival együtt. Sokan erre mondják azt, hogy "megváltozott a párom". Miközben nem is változott meg, csak már nem tartja fent azt az állapotot, amiben másnak láttatja magát.

Na most ilyenkor két dolog történik... Az ember elfogadja a másikat a hibáival együtt vagy a csalódás hatására pöccinti. Az estek 99%-ban a második történik. Aztán reménykedik abban, hogy talál még egy tökéletes valakit, aki nem fog megváltozni. De nem fog, mert emberek vagyunk, tökéletes emberek pedig nincsenek.

Ha mindenki 100%-ban a saját arcát mutatná, akkor vajon hány párkapcsolat létezne? Gyanítom, hogy nem sok. De ha létezne, ott nem lenne szakítás. Egy életen át együtt maradnának a párok.