Hogyan fogadjam el hogy nem kellek neki ha én úgy érzem ő életem szerelme? Családja van.18/L

16 éves voltam mikor elcsábított, vagy nem is tudom hogy fogalmazzak.

Nem feküdtünk le.

Én úgy belebolondultam hogy azóta sem tudom elfelejteni.

Nem kellek neki.

Az egy dolog hogy tetszem neki, de nem kellek neki.

Régen azt mondta nem szereti a gyermeke anyját meg otthagyná, de ő egy olyan ember hogy a gyerek miatt nem lenne rá képes.

Akkor még fiatal voltam nem is értem hol volt az eszem, csak az a baj hogy a mai napig szerelmes vagyok belé és ő számomra életem szerelme.

Tudom hogy egy rossz ember, az meg a másik hogy nem akarom hogy egy ilyen emberhez közöm legyen meg nem akarom hogy egy ilyen emberrel egy lapon említsenek.

Egyszer eldöntöm hogy nekem nem kell , átvert, hazudott nekem, hülyének nézett, nem keres.

Utána 10 perc múlva eszembe jut hogy milyen volt abba a gyönyörű szép szemébe belenézni, milyen volt a hangja, milyen jó lenne vele lenni......

Egy évbe egyszer keres, mikor éppen nem derül ki otthon hogy velem volt. Persze én nem megyek ki hozzá de akkor is rossz.

Túl kéne ezen lépni, el kéne fogadni hogy nem hozzám való hogy nem lehet de egyszerűen nem vagyok rá képes.

Nem tudom mit csináljak, igazábol ha keresne is már biztos hogy nem találkoznék vele szóval nem is értem miért sírok érte.

Voltatok már ilyen helyzetbe?