Ti voltatok már ilyen helyzetben?

Felmentem Tinderre. Ott volt egy emberke, akit ismerek. Egy pár lettünk, és elkezdtünk dumálni. Meglepett, hogy ott van, és amúgy korábban ha láttam sosem fantáziáltam róla. De ekkor, mikor mint potenciális partnert láttam, tudva hogy egyedülálló, meg ahogy elkezdtem megismerni, rápörögtem. Úgymond fellángoltam. Tetszett külsőre, mindenre. Randiztunk, kétszer. Én oda meg vissza voltam, úgymond belezúgtam. És akkor mondta, hogy sajnálja, de nem akarja folytatni. (Nem jutottunk csókig se.) Nagyon rossz volt. Áldottam magam, hogy legalább most, és nem amikor már elkezdtem kötődni. De azért így se volt kutya, hisz a legnagyobb rózsaszín ködöt zúzta porrá, amit megsínylik az ember.

Aztán gondoltam egyet, úgy 2 héttel később, és ráírtam, hogy csak puszta kíváncsiságból kérdezem, mi volt a gond? Csak hogy tudjam, és ne járjak így mondjuk legközelebb, hogy valami idegesítő bennem, amiről nem tudok. Úgy csináltam mint aki rég túl van rajta, csak szeretné tudni a jövőre való tekintettel. Pedig nem voltam túl rajta. Azt mondta, azért lett vége, mert már alakult az ismerkedés valaki mással. Hát, ß@$$zu$...

Én annyira bele voltam esve... Amiről tudtam hogy zene tetszik neki, hiába ismertem már korábbról, és nem tetszett, attól a ponttól kezdve, hogy megtudtam, hogy neki tetszett, már nem számított, hogy maga a zene nekem tetszik. Azt hallgattam, mert tudtam, hogy ő is hallgatja. Feltettem telóra, hogy meghallgassam ha zenét hallgatok, mert jó érzést okozott a zene, pusztán amiatt, hogy tudtam, hogy szereti. Ennyire odáig voltam érte! Tudtam, hová szeret menni enni. Csomószor mentem oda, csak hogy hátha összefutunk... Film, amire azt mondta, nagyon tetszett neki. Megnéztem. És erre benyögi, hogy mással alakul. Ezek szerint az a más jobban kellett neki. (Abba a kajáldába ez után is jártam, hátha látom.)