Gondos anyák! Mit tegyen a párotok, hogy nektek öröm legyen a gyereknevelés?

Hát mondjuk egy kb 50-50 %-os "munkamegosztás" ideális számomra.

Pl ne csak én feladatom legyen a házimunka, a gyerekekkel való foglalkozás. Nálunk pl én viszem reggel, férjem hozza őket el az intézméntekből. Felváltva maradunk otthon, ha betegek. Főleg én tanulok az iskolásokkal, de ő lefoglalja közben az ovist. Otthon nem "besegít", hanem kiveszi a részét a feladatokból. 3 gyerek mellett mi így tudunk jól működni családként. Mikor otthon voltam velük, kicsit más volt, de akkor sem rám hárult minden otthoni tevékenység. és pelenkázott, altatott, etetett, játszóterezett velük férjem is.

Munkamegosztás. Ennyi a titok.

Nem kell több terhet átvenni. De bőven elég ha a férfi is fürdeti, pelenkázza, segít a háztartásba. Az meg már sok esetben tényleg luxus kényeztetés ha 1 napra szabadságot vesz ki az anyuka és elmehet a barátnőivel kávézni, vagy traccsolni.

De a legtöbb férfivel az a legnagyobb baj, hogy fogalma sincs hogy mit kéne csinálnia. Mindenre külön kérni kell. Pl. ha hazaér és látja, hogy kupi van, mert nem ért el még a rendrakáshoz az asszony, akkor is áll mint fsz a lakodalomba, ahelyett, hogy gyorsan összepakolná a cuccokat és esete gyorsabban végezne mindenki lenne idő egymásra is.

Még nincs gyerekünk a barátommal, a közös háztartást most tanuljuk.

Jó látni, hogy van benned igyekezet!

Ahogy előttem írták, munkamegosztás. Nincs olyan, hogy ehhez most nincs kedvem, ebben béna vagyok, stb, bele kell tanulni, meg kell csinálni. Ha nem vagy olyan biztos, kérd meg a barátnődet/feleségedet, hogy csináljon listát neked, mi így oldjuk meg.

Hát én fél 6 fél 7 között főztem egy karfiollevest, borsófőzeléket fasírttal, két pelenkázás, és amikor munkába indultam, keltettem az anyjukat.

Este meg a fürdetés, pelenkázás, és az egyik altatása...

szóval egyszerű kis, hasznos dolgok.

Már kiskamaszok a gyerekeink (ikrek), de amíg kicsik voltak az apjuk szerintem minta apa volt, nem is éreztem úgy, hogy nekünk annyira szörnyű, pedig 2 kicsivel aztán érdekes volt, nagyon rosszcsontok voltak.

Mivel ketten voltak, általában egyszerre foglalkoztunk velük, de figyelembe vettük a másik igényeit is. Tehát például nem vártam el, hogy körbe ugráljon, ha éppen nehéz napja volt munkában, de ha én beteg voltam, akkor ő vigyázott a kicsikre egész nap, ő vitte őket oviba/iskolába, edzésre, ő főzött és nem nyavalygott. Mi fontosnak éreztük azt is, hogy havonta minimum egyszer lepasszoljuk a gyerekeket a nagyszülőknek és elmenjünk randizni. Nyáron egy hétre pedig külön nyaralás nekünk kettesben. Szerintem ez nagyon sokat számított, hogy mint férfi és nő is fontosak maradjunk egymásnak. A gyerekekkel is foglalkozott és nem nyaggattam, ha béna volt, az öltöztetés rémálom volt, mert amíg egy zoknit ráadtam az egyik gyerekre, a másik majdnem belemászott a szemetes vödörbe, vagy bármi, tehát ha egy évszaknak körülbelül megfelelő öltözetet sikerült ráadnia a srácokra, akkor már boldog voltam. A fiúk nagyon apásak, úgyhogy 6-7 éves koruktól kezdve egyébként is sokkal jobban érdekelte őket, hogy mit csinál apa a kertben, mit csinál a kocsival, apa mit gondol erről arról, apával akartak edzeni, stb. :) Ha apa egész nap velük volt, mondjuk hétvégén, akkor én főztem mondjuk, és tiszta lakással vártam őket, és nem vártam érte külön köszönetet.

A lényeg, hogy ezeket meg kell osztani egymással, ahogy épp lehet, de közösen kell csinálni. Így szerintem a gyerekek is sokkal jobban tudnak kötődni az apjukhoz.