Normális, hogy válás után úgy érzem soha nem szeretnék újra közös életet senkivel?

minden lehetséges

Normális.11 éve így élek a válásom után, és ezen nem is szándékozom változtatni.Bár már társra sem vágyom, így szabadabb vagyok minden téren, és nyugodtabb is.

Valószínűleg normális, hogy így érzel, bár fogalmam sincs, nekem még csak kapcsolatom sem volt soha, és semmilyen tapasztalatom sincs a másik nemmel kapcsolatban. Éppen ezért lehet, hogy hülyén fog hangzani, amit írni fogok, de ezt vállalom. Szerintem egy jó kapcsolatban automatikusan jön a kölcsönös alkalmazkodás, illetve az az érzés, hogy bizonyos értelemben véve meg akarsz felelni a másiknak. És ez nem azt jelenti, hogy behódolsz neki, vagy azt, hogy bármelyikőtök is a másik "főnöke" lenne. Sokkal inkább az "adok, hogy adj" elv alapján kellene ennek működnie, ahol a két ember egymásért és a családért él és dolgozik, ahol a "megfelelés" azt jelenti, hogy pl. tudom, milyen aprósággal járhatok a kedvében, és ezt megteszem, de ő is nekem. És szerintem egy jó párkapcsolatban is simán meglehet mindenkinek a saját élete (barátok, hobbik, kikapcsolódási lehetőségek, akár az is, hogy x órát egyedül van a saját gondolataival). De lehet, hogy naiv vagyok, és csak a fejemben lévő elképzelések alapján tévelygek az élet sűrűjében, miközben a valóság teljesen más, nem tudom.

Olyat keress aki mellett szabad vagy, akkor az nem fog zavarni, ha odaköltözik!

Teljesen megértelek.A kapcsolatok véget nem érő kompromiszumok sorozata.Bár 14 éve kapcsolatban élek,hidd el néha én is erre vágyok mint te.Szerintem simán lehet kapcsolatod úgyis,hogy összecuccolnál vele.Én a szsbadságomat kevés ember miatt adnám fel újra.