Hogyan egyek ezen végleg túl 2,5 év után? Nem bírom ezt tovább.

Két és fél éve nem vagyunk együtt a gyerekem apjával. A kapcsolatunk alapvetően fantasztikus volt, máig úgy érzem, hogy ő a másik felem, sem előtte, sem utána nem volt senki, akivel ennyire jókat tudnék beszélgetni, akivel ennyire jó együtt lenni, akinek csak fele ennyire számít a veleménye, bármiről is legyen szó, aki úgy meg tud nevettetni mint ő, akinek ennyire megnyugtat egy szimpla ölelése.

Sajnos alkoholproblémái kezdtek lenni, amit egyre kevésbbé tudtam tolerálni. 2 évnyi harc után adtam fel, és gondoltam, hogy utolsó lépésként hátha attól összeszedi magát, ha elveszít minket. Össze is szedte, fél év múlva már majdnem visszafogadtam, amikor újra elkezdett inni.

A probléma, hogy most rájöttem, máig nem tudtam elengedni. Máig ő az, akit felhívok ha valami történik velem, vele érzem még mindig legjobban magam, máig reménykedtem, hogy tényleg meg tud értünk valtozni. Mert amikor jól van, nincs nála jobb.

Most viszont lett valakije. Karácsony előtt tudtam meg, amikor közölte h 2 ünnep között nem tud nála lenni a gyerek, mert a 20 éves barátnőjével tölti. Összeroppantam. Teljesen. Nem alszok, egész nap szorul a mellkasom, hányok és nem bírom feldolgozni.

Valahol nevetségesnek érzem az egészet ennyi idő távlatából, mégis...képtelen vagyok feldolgozni, hogy most végképp tovább kell lépnem. 2 napja beszélgettünk egy nagyot és mondta hogyha tudok adni még egy lehetőséget neki, akkor hagyja ezt. De ezt sem tudom biztosra mondani. Teljesen össze vagyok zavarodva.

Adjatok tanácsot hogy legyek ezen végleg túl?