Mit tennél? Végleg elkeseredtem, nem bírom tovább.

Sziasztok!

Már egyszer beírtam régebben ezt ide, de alig kaptam akkor választ, most talán segít valaki, nincs más reményem.

Komoly válságban vagyok, nem tudok feldolgozni valamit, nem is értem igazából.

Tudni kell rólam, hogy soha semmilyen szabályt nem szegek meg, nem vagyok egy "kikezdek másokkal" típus. Másodikos gimis koromban nagyon vonzódtam 2 tanáromhoz, mindkettő egyedülálló volt. Nem tudtam dönteni, de igazából nem is vártam egyiktől se semmit. Aztán, összejöttem egy véletlen folytán az egyikkel azóta is velem van, ennek már 5 éve. A probléma az, hogy közben megcsalt, így minden más lett. Egyre többet gondoltam a másik tanáromra. A probléma ott kezdődött, hogy végzősként a másik tanárom furán kezdett viselkedni. Sms-t írt az írásbeli előtt, másnap felhívott, nagyon édes volt, ami nem jellemző rá, mert nagyon komor típus. Szóbeliztem nála kijött és beszélgetett velem, dícsért, hogy tökéletes volt, stb. Nyáron sms- ben kérdezte, hova vettek fel. Több olyan sms is jött, hogy nem tudom- e ennek- annak a volt oszt. társamnak a számát. Itt indult el a lavina bennem végleg. Aztán messze költöztem az akkori párommal, 1 évig nem is hallottam felőle, pedig kerestem sms-ben stb, őrülten hiányzott. Aztán, amikor visszatértem, egy délután váratlan fordulat jött Msn-en voltam rejtve, nem láthatott engem. Láttam, hogy belépett, így levettem a rejtett módot, azonnal rámírt. Elmondta, hogy beszélnie kell valakivel. Akkor halt meg, előtte 1 hónappal az édesapja, ki volt borúlva. Aztán, elmondta, hogy magányos, nincs kedvese sem barátai. Kérdezte, nekem van- e komoly kapcsolatom, mit szoktam csinálni, nem házasodom- e stb?

Őszintén elmondtam neki, hogy van párom, a kollegája az. Talán itt vétettem. Kerestem pár nappal később, hogy jöjjön velem és a párommal, illetve pár emberrel kirándulni lerázott. Később újra. Ez így ment sokáig. Egy barátnőm érdeklődött rólam nála mert én úgy éreztem akart valamit. Azt írta neki, hogy nem vagyok az esete én akartam közeledni, de szerelmes egy munkatársába, ezért elutasít, mert nem lehet férfi- nő között barátság Később azt írta neki, hogy hiába a szimpátia nem kezd kollega párjával sem volt párjával. Nekem ez ellentmondásnak látszott. Ha nincs férfi-nő barátság akkor viszont miért keresett?

Én többször is kerestem ezután. Kértem magyarázza meg miért keresett folyton rám kente hogy felfújom stb Egyszer pedig ideges lett és azt írta soha nem lehet sem szerelmi sem szexuális kapcsolat közöttünk. Meg hogy hagyjam őt örökre békén.

Nem láttam lassan 3 éve, de megőrülök érte. Szeretem, de már nem merek közeledni felé, nem merek írni neki, személyesen pedig pláne nem merem megkeresni. Lehet, hogy csak félre értettem és ki fog dobni mérgében, hogy megint ezzel piszkálom. Megírtam neki, hogy vonzódom hozzá, de nem válaszolt.

Mit gondoltok, érzett valamit, vagy tényleg én fújtam fel? Beleőrülök, hogy a párom lehetett volna és én csesztem el. Hiányzik, néha majd meg szakad a szívem, mert nem látom Állandóan rá gondolok, nincs nap, hogy ne tenném. Annyira szeretném csókolni, ölelni.

Mindeketten magunkba fordult típúsok vagyunk, szerintem passzolnánk is. Ott van magányosan és eltaszít, miért?

Bocsánat az ékezetek hiányáért de úgy nem engedte a gép elküldeni