Várjak még rá, vagy végleg lépjek tovább?

23 éves lány vagyok, közel 3 éve ismerek egy nálam 6 évvel idősebb srácot. Anno nagyon nehezen, több hónap után elegyedtünk beszélgetésbe, de aztán csak elhívott randira. A harmadikon kérdeztem meg, hogy mi a helyzet a lányokkal, és akkor mondta meg, hogy van barátnője, persze addigra már fülig szerelmes lettem belé. Nagyon nagy csalódás volt, de ő nem akarta velem megszakítani a kapcsolatot, és végül meggyőzött, hogy maradjunk barátok, én pedig belementem azzal a feltétellel, hogy nem lehet köztünk semmi, amíg barátnője van. Persze ezek után is megmaradtam olyan "barátnak", akivel csak titokban lehetett néha összefutni 1-2 órára, volt sok ígérgetés, még több be nem tartás. Ezalatt a 3 év alatt mindkettőnk részéről voltak történések, volt, hogy fél évig nem is beszéltünk, volt, hogy megkeresett, de azt válaszoltam, hogy ne is keressen többet. Nekem volt barátom, neki volt eljegyzése, én kiszerettem belőle, kimentem külföldre, ő mégiscsak mindig megkeresett azzal, hogy hiányzom neki. 2 hónapja jöttem haza, azelőtt soha nem keresett ilyen intenzitással, mint most. Egyik alkalommal bevallotta, hogy az eljegyzése óta minden rosszra fordult, próbáltam rávenni, hogy oldják meg, de azt mondta már nem is érdekli a megoldás, velem akar lenni, és akár külföldre is utánam jönne. Mesélt pár dolgot, hogy milyen rossz lett a viszonyuk a barátnőjével, már állítólag azt is megmondta neki többször, hogy költözzön el, de nem lett belőle semmi. Az én elveim mindig is szembe mentek azzal, hogy bárki szeretője legyek, és azelőtt tényleg soha nem történt köztünk semmi, most úgy néz ki mégis kezdek az lenni, bár az ágyig még nem jutottunk el. Ez az állapot viszont már 2 hónapja fennáll, ugyanúgy csak 1-2 órára futunk össze, megint az ígérgetés megy, de nem látom jelét annak, hogy tenne azért, hogy velem hivatalosan is össze tudjon jönni. A barátnője ugyanúgy ott lakik nála, nekem az egészből az jött le, hogy mindig egy ürügyre vár, hogy kitehesse, de akkor is csak szóban jutnak el odáig. Aztán persze személyesen meg mindig meggyőz az ellentettjéről, jön a csillogó szemeivel meg az őszinte bocsánatkéréseivel, én meg még mindig naivan hiszek neki. Mindig elmondja, hogy mennyire szeretne velem lenni, és hogy mennyire le akar velem feküdni, már egyszer megbeszéltünk egy konkrét időpontot is, de még csak annyit se írt, hogy nem ér rá. Ha meg felhozok egy újat, akkor is csak azt válaszolja, hogy az mennyire jó lenne, de azt sosem, hogy akkor "jó, ott leszek". Tudom jól, hogy harmadikként nekem nincs beleszólásom, és én vagyok az, akinek alkalmazkodni kell, de nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e még mindig rá várnom, vagy hagyjam az egészet. Szexuálisan még mindig vonzódom hozzá, és régebben sokat is álmodoztam arról, hogy milyen lehetne vele együtt lenni, sőt, ha együtt lennénk, biztos megint beleszeretnék, de nem tudom, hogy ez a vonzalom megér-e ennyi várakozást. Ti mit gondoltok erről?